Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hatalay Géza: Római rézveder és hódoltságkori rézedény restaurálása
Ezt a színezett, kikevert epoxigyantát öntöttem a kiegészítendő rész helyére, óvatosan itt is alkalmaztam a melegítést. (VI. t. 2.) Miután a ragasztások és a kiegészítések után összeállt az egész edény, és kialakult feltehetően eredeti formája, hátra volt még a ragasztásoknál kitüremkedett epoxigyanta eltávolítása és a kiegészítésnek a fémrészekhez való hozzáigazítása. Ezeket a műveleteket szikével, illetve fémreszelővei és csiszolóvászonnal végeztem. Végül a fémrészeket, mivel az összeállításnál valószínűleg letörlődött, védőbevonatként ismét vékonyan áthúztam Paraloiddal. 2. Hódoltság kori rézedény (lelt. sz. : 78.I.-1. BTM) Méretei: magasság: 26, 5 cm, vállmagasság: 18 cm, legnagyobb átmérő: 31 cm, szájátmérő: kb. 25,5 cm, talpátmérő: 19 cm. Nagytétény magasságában, a Dunából kotorták ki, sóderba ágyazva. Az edény fenekétől felfelé kónuszosán szélesedő, majd gömbölyű vállat képezve kissé összeszűkül. A beszűkített nyakrésztől enyhén öblösödve hajlik ki a perem, mely a szélén visszahajtott. A tárgyat nagy részben borítja a felületén rákötődött kavicsréteg. A kaviccsal nem boritott részeken élénkzöld aktiv korrózió látható. Az edény pereme deformálódott: felrepedt és szétnyílt, válla és oldala sok helyütt behorpadt. Több helyen szegecsekkel erősített foltozásokat találtunk. Felhúzással készült, vagyis egy kerek lemezből kalapáccsal fákon, majd különböző formavasakon nyújtották a kívánt formára. (VI. t. 3.) A foltozásokat látva, sokáig használhatták, feltehetően élelmiszert tároltak benne. Ezt a tárgyat is úgy kezdtem tisztítani, mint a római vedret. Tehát langyos desztillált vízben zsiralkohol-szulfátot oldottam, és ebben keféltem le. Valami már ezzel a módszerrel is lejött, főleg a lazább megtartásó kavicsokból. Ezután nátrium-hexametafoszfátos kezelést alkalmaztam 10%-os nátrium- hexametafoszfát (Na0P0Ojg) oldatot készítettem, és kevés (kb, 2%) zsiral- kohol-szulfát felületaktiválót hozzáadva beleáztattam, illetve pakoltam a rézedényt. Részben pakoltam, mert akkora edényem nem volt, hogy beáztathattam volna. Ezért- az adott kis müanyagkádba beállítva a kiálló réezt vattába csomagoltam úgy, hogy az oldatba belelógott a vatta, ezen keresztül föl tudott szívódni, és igy nem száradt ki a pakolás. Emellett forgattam is az edényt, hogy nagyjából egyforma intenzitással érje mindenütt a vegyszer. Mivel ez az oldat negyvennyolc óra múlva hatását veszti, a második nap kivettem a pakolásból és az oldatból, majd langyos vízben rézdrótkefével átkeféltem. Ezután szinte alig maradt az edény falán a kavicsokból. A következő fázisban (mivel még mechanikai igénybevételnek is alá akartam vetni) a kémiai tisztítást találtam célravezetőnek. A komplexképző vegyületek közül először a bázikus Rochelle-sós kezelést alkalmaztam. Az oldat nagyon hatásosnak bizonyult, a kavicsok, most már a makacsabbak is, mind leváltak. A kezelés két napot vett igénybe, utána langyos vízben ismét alaposan átkeféltem a tárgyat. Tárgyamat az etilén-diamin-tetraecetsav dinátriumsójának (Selecton B2, röviden EDTE) 10%-os lúgos oldatában kezeltem tovább. Ezt és az előbbi 66
