Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Farkasvölgyi Zsuzsanna: Az Iparművészeti Muzeum XV-XVI. századi kazulájának restaurálása
FARKASVÖLGYI Zsuzsanna Az Iparművészeti Múzeum XV-XVI. századi kazulájának restaurálása 1949-ben Budapesten született. Tanulmányait a Ruházatipari Technikumban, majd a Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakán végezte. Az Iparművészeti Muzeum Textilosztályának restaurátora 1970 január éta. A Főiskolán készített dolgozatai: XVI-XVII. századi magyar miseruha hímzése 1975. (MRMK: 19. sz. ), XVIII. századi magyar kehelykendő restaurálása 1977, (MRMK: 89. sz.), XVIII. századi magyar nyeregtakaró töredék restaurálása 1977. (MRMK: 149. sz.). 1. Az egyházi textiliák (paramentum) A katolikus egyházban használatos jellegzetes szertartási - azaz liturgikus - ruhák összességének latin neve: paramentum. Az egyházi ruhák eredete a görög és római világi (közönséges) ruhaviseletre vezethető vissza, ebből keletkeztek és fejlődtek ki. Ez a fejlődési folyamat az V-IX. századra tehető. A XII-XIII. századra a liturgikus ruhadarabok tipusai állandósulnak, alakjuk és anyaguk, továbbá művészi diszitésük azonban változik. A szertartási ruhák legszebb darabjai a miseruhák - a kazulák vagy casulák -, mivel a himzés régi művészei az egyház kívánságára ezeket díszítették a legszebben. A misét bemutató katolikus pap viselete egy ókori felsőruhából (a pae- nulából, azaz utíköpenyből) fejlődött ki, ennek közepén, a fej részére kerek vagy négyszögö lyukat vágtak ki. A casula latin szó, házacskát, más értelemben csuklyás köpönyeget, ma miseruhát jelent. Mint liturgikus ru-> ha, már az V. században ismeretes .volt. A művészi kivitelezésű, vallási rendeltetésű textiliákat a román, gát és a reneszánsz stilus idejében kolostorokban, illetve műhelyekben készítették. A céhekben egyesitett, tanult iparosokat régen hímvarróknak nevezték, s ezek rendszerint az erszénykészitőkkel voltak egy céhben. A kézművesek kész minták alapján dolgoztak, a mintarjzokat hivatásos művészek készítették. A segédek és a mesterek mintarajzokat gyűjtöttek külföldi vándorutjaik során, elsősorban Itáliából és Németországból. A külföldről beszerzett mintakönyvek és metszetek mintáit némelykor átdolgozták, esetleg saját rajzaikkal kiegészítették, A régi egyházi textíliákon minden esetben felismerhetők a kor jegyei, a szomszédos országok hatása és a korszak vezető stílusának sajátosságai. A magyar hímzések mintázatában is érvényre jut egy egységes európai stilus, ami nem nagyon különbözik a külföldi mintakészlettől, legfeljebb az ábrázolt szentek nevei magyarok. A miseruhák alakja a X. századtól a XIII. századig jelentős változáso45
