Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vozil Irén: Egyiptomi múmiakoporsók összehasonlító vizsgálata és restaurálása
halmozódott rovarürülék miatt. A festék általában is puderszerü, nagyon törékeny, helyenként kristályos volt. A lábfejnél oldalt a csaphelyek szabadon voltak és egy tuskónyi darab hiányzott. Az orr hegye befelé ékszeríien szintén hiányzott. Ugyancsak kitört egy darab a bal vállból is. Az alj farészét jobban kárositották a rovarok, mint a fedélt: járataikkal 3-4 cm vastagságban felpuhították a fát a fenékrész külső felén, a paróka alsó felétol kb. a térdig, a hátszélességben. Az Ozirisz-ábrázo- lásból és mellette az istennőből alig maradt valami, a jobb oldalon pedig teljesen megsemmisült. A hieroglif jelekből is meglehetősen nagy terület semmisült meg. Az egész aljat, de a fedélt is behálózták a rovarok kirepülési nyilásai. Ellentétben az előző két koporsóval, ez a koporsó kezelve még sohasem volt. Tulméretezettségére jellemző 15-30 cm-es falvastagsága. Anyagvizsgálatok Egyiptomban a mumiakoporsók készítéséhez külföldi és belföldi faanyagot használtak fel. Egyes fafajták felhasználási területe dinasztiákhoz kötött. Mindhárom koporsónál a külföldről behozott fák közül csak a cédrus jöhet számításba. A ciprusll csak az újbirodalmi és a kései kori koporsónál képzelhető el. Az egyiptomi fák közül mindhárom korban készítettek koporsót: szikomorbóll^. Az egyiptomi (és bibliai) szikomornak - Ficus sycomorus - nincs köze a hidegebb kiimák szikomorjához, amely a jávorfával rokon. Tamariszkuszbóll * csak az Újbirodalomban és a kései korban készítettek koporsót (és koporsószegeket, csapokat). Mindhárom koporsó anyagából összehasonlitó vizsgálat céljaira mintát vettem. A metszetkészitéssel háromféleképpen próbálkoztunk. Először desztillált vizes, utána Bedacrylos telítéssel akartunk metszetet készíteni, de ez nem vezetett eredményre. Végül glicerines zselatinba ágyazva sikerült viszonylag megfelelő metszetet készíteni. A metszetkészitést megnéhezitette a faanyag száraz, szálkás állaga. A három koporsó faanyagának és a ptolemaioszi koporsó facsapjának metszetéről készített mikrofelvételek alapján megállapítottuk, hogy nem európai fáról van szó, de a lombos fák jegyeit viselik, igy a cédrus sem jöhet szóba. A metszetek vastag, erőteljes bélsugarakat mutatnak. Az edények elhelyezkedése a szikomorfára utalt, kivéve a facsapot, amelyet általában is másfajta fából készítették. Egyértelmű összehasonlitó anyagunk nem lévén, a fa-atlaszt használva a keresztmetszetek a Ficus elastica metszetéhez hasonlítottak. 14 így feltehető, hogy szikomorfából készültek. A rovarkártevők meghatározása A kései kori múmiából kivett lárvák a Dermestes (szalonnabogár, Por- vák-Dermestidae) 5 mm hosszúságú, elsődlegesen állati, másodlagosan növényi eredetű anyagokkal táplálkozó lárvái. A fertőzött múmián levedlett 244
