Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Vozil Irén: Egyiptomi múmiakoporsók összehasonlító vizsgálata és restaurálása

A koporsók aljrészből és fedélrészből állnak. Mindkét rész több darabból lett összeállítva. Az I. és II. koporsó aljrészének fenéklapja három hosszanti deszkalapból áll, melyhez a függőleges részek az egyenes szakaszon egy darabból, a görbületeknél (váll, illetve fej) pedig több darabból illeszkednek. Az alj fenékrészét határoló oldalrészek az I. koporsónál lefelé rézsutosan összetartanak és a fejrésznél legömbölyítettek, a II. -nál a fenéklapra merőlegesek, a fejrész pedig szögletes kiképzésű. Az I. koporsó oldalrésze 9 darabból, a II. 6 darabból áll. A III. koporsó alját teljes hosszúságában egy fatörzsből vájták ki. A fejtetőnél és a talpnál látható is a fa keresztmetszete. A kar, a törzs és a «lábszár oldalnézetből kifaragott körvonalakban a külső falán és a hátoldala felé parókaszerü kiképzés. A fenéklap egy síkban a paróka hátsó felével a talpig kiemelkedik. A nagyméretű forma kialakításához csak az oldalaknál kellett a koporsót toldani az egyébként egy anyagból kivájt törzshöz. A kiegészítő darabok száma hét.

A fedélrészt szintén több darabból alakították ki. Az I. és a II. koporsók fedélrészét 7-7 darabból állították össze, hosszirányban a válltól a lábfejig; a fej- és a lábrészt külön darabokból faragták ki. A fejrészre külön illesztéssel került a paróka, mely a mellig plasztikusan előrenyulik, úgyszintén a maszkszerü arcrész. Az I, koporsónak külön nyakrészt illesztettek, a füleket nem mintázták meg külön, csak a parókára ráfestették. Külön illesztettek fel a korra jellemző, mellhez simuló, ökölbeszorított kezű, keresztbe kulcsolt karokat. A II. koporsónál a maszk mellé, a parókára helyezték fel a külön megmintázott füleket. A nyakat csak festéssel jelezték. Külön került az állra, szintén a korra jellemzően, az istenek jelvénye, az álszakáll. A kar és a'kéz nincsenek jelezve.

A III. koporsó fedelének egy fő darabját hasonlóan képezték ki, mint az aljrészt. Egy darabból készült a hosszanti irányban az arcon ferdén keresztülfutó középrész a tuskószerü talpig. A jobb oldalon a hiányzó arc-, fej- és vállrész több darabból lett összeillesztve, a derékvonalig. Kisebb toldásszerü illesztés van a bal oldalon ugyancsak a fejtől kezdődően, a váll kialakításában végig az oldalán. A fedélrészt 11 darabból toldozták össze görcsös, csomós, rossz minőségű faanyagból. Ezt' egyébként jól illusztrálja a fának a talprésznél lévő keresztmetszete. Ezekre a nagyméretű koporsókra jellemző, hogy a parókát és az arc-, valamint a lábrészt nem külön helyezték fel,- hanem a vaskos fedélből faragták ki, igy kevésbé plasztikusak.

A több darabból készített koporsókat facsapok segítségével állították össze. Az I. és II. koporsó esetében az aljnál és a fedélnél a hosszirányú deszkákat ellentétes élekbe helyezett lapos csapokkal, árkolással illesztették össze. Ilyen módon, a fenéklapokhoz rögzítve oldották meg az oldalak ráerősitését. A fedél hosszirányú darabjait ugyanígy illesztették. A külön megmintázott részeket (maszk, kar, szakáll, paróka) négyzetes szegekkel rögzítették a vázra. A toldalékokat is ezekkel a vékony, kb. 1 cm hosszú négyzetes szegekkel erősítették a helyükre. A szegek és a csapok helyét előre kifúrták. Érdekességnek számit, mert igen precíz munkát igényelt, a pontos illesztéshez használt szegek és furatok kialakítása. Ott, ahol több réteget kellett egymásra illeszteni, igy a II. fejrészénél is, keresztirányú - egymást rögzítő - szegeket alkalmaztak.

A fentiek szerint elkészített fakoporsókat ezután előkészítették az alapo237