Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bucsányi Kálmán: A mosonszentjánosi frank vödör restaurálása és rekonstrukciója
A vasanyag konzerválása A választott védőbevonatnak a következő követelményeknek kell eleget tennie:- a tárgy felületén összefüggő réteget alkosson,- a réteg láthatatlan legyen,- a tárgy jellege ne változzon,- adott esetben maradéktalanul eltávolítható legyen,- kémiai átalakulást ne szenvedjen,- adott esetben kedvező mechanikai tulajdonságaival erősítse a tárgyat, A fentiek ismeretében választottam a Paraloid B72 acetonos-toluolos oldatát. A tárgy telítését vákuumtérben végeztem. A vödör bronzrészeinek tisztítása, konzerválása Vödrünk veretanyaga és füle külső jelek szerint bronzból készült (kb. 10% óntartalmu lehet), mig a két pánt vörösebb szinü, közelebb áll a vörösrézhez (kb. 5% lehet az óntartalom). A lelet bronzanyagának ismertetése technikai és stílusjegyek alapján Először a fül rögzítésére szolgáló öntvényt elemeztük. Ez a vödör talán legszebb és legdíszesebb szerkezeti része. A tárgyon késő római és germán jegyeket egyaránt találunk. A tárgy külső jelek alapján sokszorosító eljárással, vagyis öntéssel készülhetett. Feltételezésünk a következő: az alapformát egyoldalas negatívba öntötték, majd az öntési nyomok megmunkálása után a tárgy negativ felőli oldalát díszítették. Az öntőminták elkészítése nagy szakértelmet kívánt, és a fáradságos munka csak úgy fizetődött ki, ha a mester "nagy szériában" dolgozott. A mosonszentjánosi frank vödör díszítése és technikai megoldása tükrözi az V, és VI. századi fémmüves törekvéseket. Az öntvény felületét pontkörös díszítés tölti ki. A késő római és népvándorláskori germán tárgyakon ez gyakori díszítő motívum. A fül Az előbbiekben részletesen leirt öntvényhez a fül az állatfejes szegecs- csel kapcsolódik. Külső jelek alapján jó állapotú öntvény. Feltételezésünk az, hogy az öntvényhez hasonlóan a fület is egyoldalas negatívba öntötték, majd a nyers formát kellő megmunkálás után pontkörös megoldással, szélét pedig ékrovással díszítették. A fül belső oldalán a jól látszó szerszámnyomok arról tanúskodnak, hogy a fül ivét a belső (diszitetlen) felület tömörítésével, illetve a külső felület nyújtásával érték el. A munkám során megvizsgált VI. századi germán vödrök fülmegoldása hasonló, a fül szinte minden esetben állatfejjel végződik. Vödrünk és a Krefeld-Gellep 1782. sírban talált vödör meglepő hasonlóságot mutat. Mindkét esetben az öntvény és fül közötti kapcsolódást szinte azonos állatfejes szegecs biztosítja. A többi vödör esetében a fület nem szegecs rögzíti, hanem visszahajlitva kapcsolódik a vödör széléhez. A visszahajlitott rész dísze szintén stilizált állatfej. 21
