Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
A tárgyak korróziójának megjelenési alakjai Az egyenletes korrózió a fémtárgyak egész felületét egyenletesen támadta meg, igy a fémtárgy keresztmetszete mindenütt egyforma mértékben csökkent (csak néhány sírban figyelhető meg - 93-as és 48-as). Az egyenletes korrózió helyi eloszlású is lehet, például egy lemezes veretnek csak a középső része sima, a-szélei teljesen tönkrementek (a 62-es sir leletei). Helvi vagy lvukkorrózió: a fémlemezek legártalmasabb korróziótipusa, a felületen gödrös kimaródások, vagy a veretek átfuródásának formájában jelentkezik. A lyukkorrózió is lehet általános vagy helyi eloszlású. A korrózió folyamata valamilyen okból, rendszerint helyi elem létrejötte következtében, a fémtárgy felületének egyes pontjaira koncentrálódik. A temető anyagában általánosan előfordul, A kristályszerkezeti vagy interkristallin-korróziónak lényegében az az oka, hogy a kristályok határán lévő anyag más szerkezetű, több rácshibát tartalmaz, mint a kristályok belsejében levő. így a kristály határa menti anyag oldási potenciálja kevésbé nemes, tehát elektrolit-oldatban (a talaj sóoldataiban) anódként viselkedik, mig a kristályok belseje katóddá lesz. A kristályszerkezeti korrózió egyik válfaja a síkokban előrehaladó réteges korrózió, amellyel a temető anyagában csak egyetlen öntött veretén találkoztam (93-as sir). A kristályhatármenti korrózió körébe tartozik az előzőekben tárgyalt szelektiv korrózió is. Lényege, hogy az ötvözetek egyes fázisai vagy alkotói gyorsabban oldódnak, mint a többiek. A kevésbé nemes potenciálú alkotók az ötvözet felületén cementálódnak, de sok esetben az ötvözet nagyobb tömegét képező szemcsék határán helyezkednek el. E korróziótipus jó példái az ezüstök és bronzok törékennyé válása. A temető anyagában általánosan előfordul. Konzerválás A restaurálásban nem különálló fogalom és gyakorlat. A tisztítással már eleve konzerváló munkát is végzünk megakadályozva a fémek további romlását. Tökéletesen'megtisztítani a tárgyakat nem lehet. A lyukakban és pórusokban; mégha minimális mennyiségben is, de mindig marad visz- sza klorid; nitrát- és szulfátvegyület. A tárgyak utolsó öblítő és forralóvizét hiába ellenőrizzük az említett anionokra, a negativ eredmény csak a felület vékonyabb rétegeire vonatkozik. A mélyebb rétegek vegyülettartal- ma még párakamrában sem derül ki, rendszerint hónapok vagy évek múltán válik el, hogy a nagy gonddal végzett tisztításunk eredményes volt-e, vagy sem. A felsorolt okok miatt és a meggátolhatatlan visszaalakulási folyamat idejének csökkentésére a fémeket vékony müanyagréteggel vonjuk be, A védőréteg akkor tökéletes, ha a müanyaghártya gáz- és vízáteresztő képessége minimális. Ajánlatos szem előtt tartani a következőket is. A védőbevonat legyen összefüggő és pórusmentes, lehetőleg tapadjon, de a tárgyról, ennek károsodása nélkül eltávolitható legyen. A műanyag oldhatósági tulajdonságai az idő múlásával ne változzanak meg. A müanyagbevonat minősége a jellemző tulajdonságokon kivül az oldószer szerint is változik. A gyors száradás megakadályozására (zsugorodás. 206
