Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése

használtam fel. Az anyag fajsulyából kiindulva, s nem hagyva figyelmen kivül azt sem, hogy a kérdéses fém vagy ötvözet csak a veret anyagának olvadáspontja alatt olvadhat, leginkább ólomra, ónra és antimonra gondoltam. Az előzetes anyagvizsgálatra szánt darabokat porcelánmozsárban lisztfinomságura őröltem. Az oldási kisérletekben az ötvözetek oldására legalkalmasabb 1:1 higitásu HCl-ig jutottam el, ahol az anyag forralásra maradék nélkül oldatba ment. *9 a gyengén zavaros folyadékból lehűlés közben apró fehér kristályok váltak ki és tömörültek a kémcső alján, A csapadék az I.a. osztályba tartozó PbCl2, AgCl és Hg2Cl2 lehetett. Újbóli felmelegítésre a kristályok oldódtak, hígításra pedig hosszabb ideig oldatban maradtak. A 20 és 100 °C-ra megadott oldódási arányok szerint (PbCl2 1:103, 1:31) a Hg2Cl2 és az AgCl csapadék még melegítés hatására sem oldódhat jelentősen a lecsapódó szerben. 20 A PbCl2-ra elvégzett K2CrC>4-os, KJ-os vizsgálatok élénk reakciót adtak, és sok Pb2+ kation jelenlétére utaltak. Az ólom kimutatása már eredménynek számit, mert vele alkalmas oxidáló és folyósitószer jelenlétében forrasztani lehet. Ezután minden törekvésem az ón kimutatására irányult.

Az ólom elválasztását PbCl2 alakjában végeztem. Az eljárás gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a HC1 megakadályozza az ónsav lecsapódását, 21 és igy lehetővé teszi a további vizsgálatot. A kémcső alján összegyűlt fehér kristályokat leszűrtem, és az oldatot vízfürdőn bepároltam.

A visszamaradó anyagot a minimális PbCl2 oldóképességü 3%-os HCl-val felvettem. Melegítés és lehűlés után újból jelentős mennyiségű PbCl2 vált ki.

Az ilyen mérvű elválasztás a minőségi analizis további menetét már kevésbé zavarja. Az Sn2+ és Sn4 + kationokra elvégzett H2S gáz reagálta- tásra sajnos nem.kaptam barna, valamint sárga szinü csapadékot, mert a PbS fekete színe uralkodóvá vált. 22 Mivel az ólom elválasztása nem tökéletes, ezért az ón kimutatására más jellemző reakciókat kellett keresi ni. Az érzékeny próbákat (kakotelin, lumineszcencia) a kimutatási határ miatt nem használhattam, csak jól érzékelhető, heves reakciók jöhettek számításba.

AuClß-ra (0, 1 n) az oldatom gyengén ibolyás-vőrös színűre vált. 22 HgCl2-ra (0, 1 n) szintén gyenge reakciót kaptam. 24 A Cassius-féle arany- bibor25 előállítása ón(II)-vegyület minimális jelenlétét bizonyítja. A vizes ón(II)-klorid erős redukálószer és az AuClß-os oldatból, a koncentrációktól függően ibolyásvörös színtől a mélykék színig, Au-kolloidot választ ki2f> az alábbi egyenlet szerint:

3SnCl + 2AuCl + 6H O = 2Au + 3SnO + 12HC1

Ci O Ct ó

A gyenge elszíneződéssel természetesen nem elégedtem meg, mert a két vegyértékű Sn-vegyületek könnyen oxidálódhatnak és stabilabb Sn(IV)-vegyü- letek keletkezhetnek. Az indoklás alapján a feltételezéseimét csak az utóbbi vegyületek kimutatása bizonyíthatta. Az ón +2 és +4 oxidációs számmal túlnyomóan kovalens jellegű vegyületekben fordul elő. Kifejezetten ionos kötésű vegyületet csak a nagy elektronegativitásu összetett anionokkal (szulfát, nitrát) képez. Az azonos anionokkal alkotott vegyületei közül mindig a kisebb oxidációs fokú az ionosabb, a kovalensebb jellegű. Az ón(II)- klorid ionoSabb, mint az ón(IV)-klorid és ez jelentkezik az oldódásban és a reakciókészségben is. 2?

197