Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
szalagot lágyforrasztással 180-300 °C-on ón-ólom ötvözettel14 egyesitették. A Tiszavárkony-hugyinparti temető leleteit és az összes Szolnok megyei kora- és középavar anyagot vizsgálva majdnem minden esetben találkoztam a lágyforrasztások nyomaival. (XXI. t. 1-2.) A restaurálatlan anyagban sok esetben még helyén van a kitöltő, illetve a forrasztóanyag. A restaurált anyagnál már csak néhány helyen találtam nyomát, bár a hát- és előlapok belső szélein a forrasztófém által okozott felületi ötvöződésből1^ eredő elváltozások (bemélyedések, lyukkorrózió) jól láthatók. E forrasztó és kitöltő anyagok korróziója teljes mértékű, ezért sok esetben már a leletek ásatási felvételénél a bronzpántokkal együtt kiesnek, kiporladnak a véretekből. Az átalakult termék gyakran ásványi lerakódással boritott, igy sárgás-szürke talajszine miatt a sir földjében maradhat, elkerülve az ember figyelmét. Az alaktalan anyag eredetére csak annak faj súlya utal. Némelyik veret kitöltő anyaga akkora térfogatváltozáson ment keresztül, hogy a lemezek széleit ellenkező irányba előrehajlitotta. A temető mellékleteiben eddigi megfigyelésem szerint azok a veretek, amelyeknek nincs hátlapja, teljes kitöltésüek voltak. A hátlap hiányát az magyarázza, hogy ezek a diszek a bőrövre szorosan tapadnak, tehát csak az előlap látszott, és igy megtakarithattak egy bronzlemezt. A veretek felerősítése kétféle módon történt. Az olcsóbb kitöltő fémbe, amely kellő merevséget biztosított a veretnek, egy U-alaku bronzpánjot forrasztottak. A pántok végeit átjelölték a bőrre, és azt kilyukasztották. A lyukon átvezetett csapokra a szegecselés felületének növelése érdekében kör alakú alátéteket helyeztek. A másik módszer, hogy a kiszakadás megakadályozására az átmenő csapokra egy áthidaló fémszalagot helyeztek, és igy fejezték be a szegecselést. Ez a megoldás a legtökéletesebb, mert igy a veret kevésbé van kitéve a bőröv hajlásainak és nyúlásának, továbbá a forrasztóanyagba helyezett pánt végei nem törhettek le. A gondosan kivitelezett szegecselési technikák jól bizonyítják, hogy a kitöltő vagy forrasztóanyagnak felületileg ötvöződnie kellett a veretek belső oldalához. Az ily módon készült övdiszeknél az avar ötvösöknek akarva-akaratlanul felkinálkozott egy könnyen elvégezhető retusáló, finomító művelet. Miután az avar kori préselő minták mind pozitív kiképzésüek, ezért az ólom- "tuskón" keresztül rákalapált bronzlemezek külső rajzolata elmosódottabb a belsőnél. 16 A lágyfémmel kitöltött veretek külső díszítését a bőrövre való rögzítés előtt alkalmas poncszerszámokkal torzulásmentesen határo- zottabbá, élesebbé lehetett alakítani. Az egyedi munkák rajzolatainak be- verése egyébként is lágyfémen, vagy ötvösszurkon készült. A fémkitöltésü vereteken az ilyen utólagos kiigazító munkák jól megfigyelhetők a ponc- szerszámok egyenetlenebb nyomaiból. A kitöltéstől eredő súlytöbblet elhanyagolható az applikálás szempontjából, mert ezek a veretek egész felületükkel tapadtak a bőr-övre, és a hát- rahajló szélek még be is nyomódtak a bőrbe. A lelógó szijvégeknél más szempontokat kellett figyelembe venni. Itt már mindkét oldal látszott, és funkcióját csak szerkezetes megoldással lehetett biztosítani. A lecsüngő szijak hosszától és a szijvégek méretétől függően ezek a diszek használat közben minden irányban hintázó mozgást végeztek, fokozott szakitó igény- bevétellel. A hosszúságtól és a mérettől függött az is, hogy a végdiszeket egy vagy két szegeccsel erősitették-e fel? Az öv alatt rövid eresztéken 195
