Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Tamás: Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása
támaszban lévő disznószőrt fertőtleníteni és konzerválni kellett. A szórt hálóba helyezve folyóvízzel és Lobil Universal nevű (csehszlovák) nem ionos, habzásgátlót tartalmazó mosószerrel mostam. 10 Ezután Eulán-U-33 jelű, vizben oldódó fertőtlenítő, konzerváló szer oldatában egy óráig áztattam, majd 10 percig 1%-os ecetsavas oldatban savanyítottam. Az oldatba (kationos) Sterogenolt is tettem - szintén fertőtlenítőként. A szőrt savasán kell kezelni, mert a lúg duzzasztja. Ezután szabadon szárítottam, igy megtartotta eredeti térfogatát, nem tömörödött, nem keményedéit össze. c/ A restaurálás, kiegészítés alapelvei - a csak konzerválandó és a restaurálandó részek A nyereg restaurálása során felmerültek a kiegészítéssel kapcsolatos etikai kérdések. Voltak olyan vélemények - korábban magam is emellett voltam -, hogy a bársony lekopott felületét pótolni kell. Ezt kivánná az egész nyereg külső képe; a múzeumlátogató igy nyerhet valódi élményt, érezheti a tárgy egykori hangulatát. Csakhogy - ahogy ezt többen vélték - ezzel megváltozik a tárgy, az eredeti felületet nemcsak hogy uj, a korábbitól eltérő réteggel fedjük be, hanem a szőrök felvitele miatt az eredeti anyag is óhatatlanul megváltozik. Miután a tisztítás során sikerült olyan állapotba hozni a nyereg egyes részeit, amelyeken látszik az eredeti bársony, igy a látogató elképzelheti az egész tárgy egykori állapotát - a bársony felületének kiegészítését elvetettem. A hiányzó bársonyrészek kiegészítése is - az eredetihez hasonló selyembársonnyal - sejteti az egykori állapotot. d/ A kiegészítés A bársony kiegészítése előtt a selyembársonyt meg kellett erősíteni. Erre a célra a kereskedelemben kapható, ragasztós, Vetex nevű szövés nélküli textiliát használtam. Ez öntési eljárással készülő textília, melynek egyik oldalára ragasztót visznek fel, mely hőre lágyul, illetve "folyékony- nyá" válik. A bársony hátán a szakadásokra, repedésekre, hiányokra először megfelelő méretű (pl. a lyuknak megfelelő nagyságú) Vetex darabot, darabokat ragasztottam, majd az egész textil hátára egy, az eredeti szabásmintának megfelelő méretű és alakú darabot vágtam és ragasztottam fel. A ragasztás a Vetex hátoldaláról való rávasalást jelenti. Az első kis darabok felragasztásánál nem lehetett hagyományos módon vasalni (tehát a Vetex hátoldalán keresztül, felülről nyomva rá a vasalót), mert ekkor a bársonyon szétszakadt részeket a vasaló szétnyomta volna, és igy ragadtak volna rá a Vetex ragasztós oldalára. A vasalót ezért satuba fogtam, erre háttal ráhelyeztem a Vetex darabkát, és igy nyomtam rá az oldaltakaró bársonyt. A teljes nagyságú Vetex darabnál már lehetett hagyományos módon vasalni, de a bársony szine alá puha textiliát tettem, hogy a hímzést ne lapitsa el a vasaló nyomása. Ezzel a bársony megfelelő tartásu lett, s alkalmassá vált a felületén hiányzó bársony kiegészítésére, és a Vetexen keresztül a fémszálas hímzés későbbi pótlására. A felületen lévő bársonyt a legvékonyabb selyembársonnyal egészítettem ki. A felületen látszó Vetex darabra szabtam a bársonydarabkát, melynek szélét (az eredeti bársony alá menő részét) elvékonyitottam. Plextollal, rávasalással 165
