Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nehéz Pozsony Istvánné: Mezőkövesdi menyecskeöltözet restaurálása
1912 és 31 között volt divatban, mind a legény-, mind a leánysurc tartozékaként. A kötény diszesebb megkötését szolgálta, a kötényen eredetileg levő disztelen pánt helyébe lépett. Szines jacquard-szalagból készült, az előre megkötött csokrot külön kötötték fel. A viselet fejdiszei következnek: Leltári szám: 131.976. Gyűjtő: Molnár Istvánné Neve: főkötő (sutá) Hazája: Mezőkövesd, Borsod megye Leirása: kemény kartonpapirból készült forma, mely fehér, pirosrózsás szalaggal van bevonva, elől magasan diszitve, művirágokkal, fémszállal. A matyó főkötő vagy fékető, ahogy Kövesden hivják, a többi tájegységétől nagyban különbözik. Megkockáztatom azt a véleményemet, hogy a helyben divatos kontyolás határozta meg formáját. Győrffy István szerint az 1860-as években keletkezett. A konty a fejtetőre kötött két fonatból szorosan összecsavart hajviselet volt Kövesden. Erre egy kúp alakú tokot húztak, amit hosszú tűvel rögzítettek. Kezdetben szalmából fonták a tokot, néha selyemmel borították, egyébként disztelen volt. Ezt is külön mesterek készítették. A későbbi úgy készült, hogy fakup formára rongyot simítottak, és buzalisztcsirizzel kenték be, majd ismét rongyot húztak rá. Ezt a műveletet ötször-hatszor megismételték, úgy, hogy legutoljára selymet ragasztottak rá és a formán megszáritották. Később kéregpapirból készítették, négyféle méretben, és szintén díszes selyemszalaggal vonták be. A Magyarság Tárgyi Néprajza négy alaptípusát tárgyalja a kéregfőkötőknek: a henger, a hasáb, a háromszög és a kúp alakút. A matyók a negyedik, a kúp alakú formát viselték. Ebből az egyszerű, kúp alakú formából alakították ki a menyecske "fé- ketőt". (Bodnár Andrásné szerint helytelen a sutá elnevezés, ugyanis igy csak a szentistvániak hívták a főkötőjüket. ) A menyecskék a tokra egy ötvagy nyolcszögletű lapot erősítettek, és széles selyemszalaggal vonták be. Az 1900-as évekig csak ez volt a dísze a féketőnek. Ettől fogva "csinált- rózsákkal11 (szines papirvirágok), üveghólyagokkal, gyöngyökkel és lelógó fémszálakkal díszítették. A diszeket Pestről hozatták. A féketőt a menyecske fejére a lakodalom éjszakáján, a menyasszonyi koszorú levételekor, a felkontyolás után tűzték fel. Ezután is ünnepi viselet maradt, a menyecske csak lakodalomba vette fel. A következő menyecske fejdisz a csavaritós kendő: Leltári szám: 131. 975. Gyűjtő: Molnár Istvánné Neve: csavaritós kendő Hazája: Mezőkövesd, Borsod megye Leirása: fehér alapon piros rózsa, zöld leveles kasmírból, szélén berlini fonalból készült sürü sárga-fehér rojt, két végén nagy, gömbölyű bojttal. A múlt század utolsó negyede óta viselik ezt a kendőfajtát. Jellegzetességét a tömör rojt adja. Három-négy éve férjnél lévő asszony viselhetett 143
