Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nehéz Pozsony Istvánné: Mezőkövesdi menyecskeöltözet restaurálása
vándorolt az Alföld felé a már külön népcsoportot alkotó matyóság. Fel- sőtárkány palóc faluban pedig ugyanúgy megtalálhatók a nagycsaládokat összefogó "hadak", mint a matyóknál. Az egy "had"-ba tartozókon a teljes nagycsaládot kell érteni, amely magában foglalja az összes testvér házastársát s azok hozzátartozóit is, A különböző hadak közt házassági tilalom volt, ami gazdasági alapokon nyugodott. Az egy hadhoz tartozó kisebb családok külön telken laktak, de telkeik a falun belül egy csoportot alkottak. Ha a családok szaporodása folytán uj házakra volt szükség, azokat az általuk lakott területeken belül, szabálytalanul helyezték el. Ma is ez a helyzet: az amúgy is girbe-gurba utcákban többször előfordul, hogy szinte az utca közepén áll egy-két ház, s ezáltal három másik kis utcát hoz létre -maga körül. A hadak a családok minden jelentősebb eseményénél jelen voltak, nagyobb munkák alkalmával éppúgy, mint ünnepeken. A had endogám élete azt eredményezte, hogy az azonos nevű családokat un. ragadványnevekkel különböztették meg egymástól. Nemegyszer tréfás neveket adtak egymásnak, amelyek sokszor fogyatékosságra utaltak, azonban soha nem volt sértő szándékuk. A ragadványneveket azután örökölték is a fiuk, de nemegyszer a lányok is.4 A matyók tehát kialakulásuktól (a palócságtól való különválásuktól) fogva szoros egységet alkotó néprajzi csoport. Életmódjuk szigorúan meghatározott rendjéből - melyhez a katolikus vallásosság is hozzátartozik - következik, hogy viseletűk is a többi tájegység viseletétől élesen eltérő módon, maguk között pedig mindenre nézve kötelező szabályok szerint alakult ki. 2, A viselet kialakulása Munkám tárgyául a Néprajzi Muzeum textilgyüjteményéből egy menyecskeöltözetet választottam a mezőkövesdi női viseletek közül. Ez a gyűjtemény 499-es számú öltözete. A leirókarton adataiból kitűnik, hogy Molnár Istvánné mezőkövesdi lakos (gyűjtő) adta el a Néprajzi Múzeumnak. Az öltözetet az 1920-as években viselték. Mielőtt azonban az öltözetet bemutatnám, kövessük nyomon a matyó viselet, pontosabban a női viselet kialakulását. "Népviseleten szorosan véve azt az öltözetet értjük, amelynek anyagát a nép maga termeli, s a ruhát ebből az anyagból maga késziti. ... Tágabb értelemben népviseletnek szoktuk mondani azt az öltözetet is, amelynek anyagát ugyan nem a nép kezemunkája szolgáltatja, sőt magát a ruhát sem a nép, hanem a belőle kiemelkedő kismesterember késziti, de a nép Ízlése szerint hagyományos formára. " E két meghatározást Győrffy István fogalmazta meg a Magyarság Tárgyi Néprajza cimü forrásmunkában. 5 Erre az öltözetre a tágabb értelemben vett népviselet meghatározás vonatkozik. Tehát már iparilag előállított anyagból, varrógéppel varrt ruháról van szó, mégis ennek a népcsoportnak és csakis ennek az Ízlése szabta meg az elkészítés módját. A népi viselet sokféleségét csak 1848 óta figyelhetjük meg. A szabadságharc előtt még szembetűnő volt a különbség az úri és paraszti viselet között. Talán a jobbágyfelszabadítás az oka annak, hogy a nép is bátrabban utánozta és sajátos viseletté alakíthatta az addig csak áhított úri di138
