Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
dal is kellőképpen száradt a hálón keresztül. 1 nap elegendő volt, hogy a kisimított darabok megszáradjanak. Száradás után a bőrök szép fehérek lettek. Bár ez a szin nem kimondottan hófehér volt, hanem kicsit sárgás, de a subák alapszíne is az utóbbi. (A bőrkikészitésnél a szűcsök úgy érték el ezt a szint, hogy a félig kikészített bőröket hig, agyagos vízzel bekenték7.) A megszáritott darabokon jól látszottak a szakadások, a hiányok és a himzés gyéren megmaradt részei. A himzéseknél minden tüszurás nyoma megmaradt, ez főleg a válltányérokon és az eleje bőrökön volt jelentős, mert igy valósággal "leolvasható" volt a minta. A bőrök megszáradva kemények voltak, egyenlőre nem fogtam hozzá a puhi- táshoz, hanem minden darabot eltettem "pihentetni", két hétre, hogy a cserzés ez idő alatt megfelelően stabilizálódjék. A kiegészítő bőrök A suba kiterített palástján jól megfigyelhetők a hiányok és a szakadások. Különösen a hátrész szorul alaposabb kiegészítésre. Miután a megszáradt darabokon a suba alapszíne meghatározható volt, a következő fontos feladatom a kiegészítő bőrök beszerzése volt. Megnehezítette a dolgomat az, hogy bárányból varrták a subát. Báránybőrre manapság nagyon ritkán lehet szert tenni, s ha mégis akad, akkor az rövid göndör szőrű. Ráadásul a szűcsök legtöbbje ma már krómosan cserez, ez pedig nem valami szép, enyhén szürkés-kékes bőrszint eredményez. Vettem egy használt himzetlen, úgynevezett kocsizó birkabőr subát, amelyet a munka érdekében fel lehetett darabolni. A kiegészítésre szánt vékonyabb részeket ugyanolyan tisztítási és cserzési folyamatnak vetettem alá, mint a restaurált tárgy részeit. Az eredmény meglepően jó lett, olyan enyhén sárgás érett bőrszint kaptam, mint amilyenre szükségem volt. Amikorra a kiegészítő bőrök cserzésével is elkészültem, elérkezett az idő, hogy a suba darabjait megpuhitsam. A puhitás vagy törés A "kéz között kell annak megszáradni" elvet alkalmazva, a bőrdarabokat enyhén bevizeztem, nem eláztatva, mert kimosódott volna belőlük a timsó. A nedves bőrt aztán 8 órán keresztül gyúrtam, puhítottam. Nehezítette a munkámat a sok lyuk és a szakadás. Nagyon kellett vigyázni, hogy feleslegesen ne rongyoljam el a bőrt. Minden lyuknak és szakadásnak külön széle volt, ezeken a széleken a timsós bőr sokkal keményebb, mint másutt. A keménységet a koncentrálódott cserzőanyag okozta. Ilyen helyeken alaposabban kellett vizezni, hogy megfelelően megpuhuljon a bőr. Körülbelül 8 órán át tartó állandó mozgatás és gyúrás után valóban a kezem között száradtak meg a darabok. A fogásuk ugyan nem volt olyan kellemes, mint egy frissen kikészített bőré, de rugalmasak és puhák voltak. 93
