Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Horváth Mária: Jászsági hímzett suba restaurálása
a neve is. Felülről körben fényes fehér irha keretezi, amely nem csak keret, hanem egyúttal az összetoldások eltakarója is. Rendszerint ezt is himzéssel diszitették, A keret alatt pedig az egész mező himzett. A virágdíszek főleg forgórózsák, gyorgyinák, rozmaringlevelek és az ezekből szerkesztett tulipánok. A mezőt kettéosztja egy függőleges irányú töltött szár, és ebből jobbra-balra hullámvonalas indáju rozmaringleveles ágak nyílnak ki, beékelt forgórózsákkal, s ezek mind a jászsági szücshimzés fő jellemzői. A válltányérokhoz kapcsolódó eleje részeket szintén gazdagon hímezték. A fő minta ezeken is a bokorvirág kompozíció, s elemei is ugyanazok, mint a vállakon. A subák háta sehol sem himzett, mert erre varrták rá a fekete perzsabárány gallért. A fekete kisbárány lábait és farkát meghagyták, s ezek előre, illetve hátra vetve diszitették a subát. A nyaknál körben szintén fekete állógallér található. Jellegzetesek a vállvarrást takaró piros, háromszög alakú rátétek. Ilyen színes rátétet a felső részeken máshol nem találunk. A keresztirha rendszerint teljes szélességében himzett, rozmaringlevelekkel vagy azok különféle változatával. A suba többi részét, a tulajdonképpeni palástot alkotó trapéz alakú bőröket is hímezték. Az ezeket díszítő jellegzetes motívumok a makkvirágok. Makkvirágnak nevezik a suba aljától egy arasznyi magasságban, a subabőrök összetoldásában elhelyezett, s minden esetben színes irhafoltokkal és sallangokkal élénkített virágdíszeket. A színes rátét felett az összetoldást takaró szálirha fut, a rajta és a mellette végigvonuló saskörmökkel. Ez alatt van a gyapjufonalból horgolt "galambkosár". Majd a jellegzetes alakú piros bőrrátét, amely két darabból áll, ezek egymásnak tükörképei. Legalól színes sallangok. A suba aljára körbe, egyenes vagy cakkozott szélű 4-5 centis piros irhát varrtak, még alá egy keskenyebb fehéret, s ezt az egészet visszaszegték szintén pirossal. Az igy felépített színes szegély és az alatta kilógó gyapjuszálak, szőrszálak díszes keretet adtak a viseletnek. A hímzések rendkívüli finomságát 9-10-es számú háromélü szücstüvel érték el. A jó szűcsök a virágokat lyukas gyolcson keresztül hímezték, hogy a bőr be ne piszkolódjék. A korai darabok szinesen hímzettek. A színes munkára zöld, világoszöld, paprikapiros, kék, sötétkék, sárga, meggy- szin és fekete selymet használtak. Himeztek fosztott selyemmel is, de használatosabb volt a sodrott. A 80-as évek után már rendszerint egy- szin zölddel himeztek és jobbára gyapjúval. A restaurált tárgy néprajzi jellemzői A restaurálásra kiválasztott suba valaha fehér volt, zöld selyem himzéssel, piros és fehér irharátétekkel. A szélét körben szintén piros szegőzés díszítette. A gallér legnagyobb része ugyan hiányzott, de a megmaradt nyomokból következtetni lehetett a fekete perzsabárányra, s az álló gallérrész szélességére. (6-7-8 rajz) A suba a Demeter család tulajdona volt Jászapátiban. A család egyik tagja, Demeter István sajószentpéteri plébános, aki a gyűjtés idején, 1970 telén még élt, kisebb gyűjteménnyel rendelkezett, amelynek 82
