Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Vakány Irén: Nanaj Gold halbőrköpeny restaurálása
kai törzsek még ma is űzik. A tűz közelében való szárítás vezethette rá az embert a füst konzerváló hatásának megismerésére. A tűzhely készítésére használt egyes kövek (mészkő) a tűz hatására porrá estek szét (CaO) s ezt a port szintén felhasználták nyersbőrök konzerválására (pergament). Egyes indián törzsek ma is fahamus pácolással puhítják a bőrt. 26 A bőröket az olajok jobb emulgeáltatása céljából olykor rágták is, amit újabban is megfigyeltek egyes eszkimó törzseknél. 18 A sumé- rok, babiloniak, asszírok, hettiták, görögök, rómaiak és az egyiptomiak ismerték és gyakorolták az olajos cserzést, gyakran timsóval kombinálták. 18 Különösen a szertartási ruhákhoz használt bőröket kezelték olajjal. A kanadai eszkimók a rénszarvas bőrét a szőr leborotválása után a vizes bőrbe az állat agyvelejét és máját pép formájában viszik fel, dörzsölik bele a bőrbe. Hasonlóképpen járnak el az észak-amerikai indiánok is. Kamcsatka őslakói halikrát használtak cserzésre. A mongolok előszeretettel használták cserzésre az olaj és víz emulziókat. 18 Láthatjuk, hogy "a múltban az olajos cserzés volt a legelterjedtebb alakja a bőrök és irhák kikészítésének Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten, mert itt a növényi cserzés hosszú ideig ismeretlen volt". 18 A timsós cserzés A bőrkikészítésnek népszerű, de nem könnyen kivitelezhető módja a timsós cserzés. Az alumínium-kollagén komplexek stabilitása miatt azonban az ígv elkészített bőr gyakorlatilag nem vízálló és ez a hátránya. A primitív népek nem ismerték az ásványi sók cserzőhatását és Pistorius szerint a timsós cserzést a Közelkeleten fejlesztették ki, majd exportálták Egyiptomba és onnan került át a Földközi-tengeri országokba. Mezopotámiában a timsót főleg textilfestéshez használták, pácanyagul. Cserzésre azonban soha nem használták önmagában. Ennek oka az volt, hogy a timsóval cserzett bőrök és irhák könnyen elvesztették cserzett- ségüket vízzel érintkezve, és nem voltak hajlékonyak. A timsós cserzé- sü bőrök merevsége csökkenthető tompa késekkel (puhítás). Már korán felismerték, hogy sót és nátriumszulfátot adva a timsóhoz jobb minőségű bőrt lehet kapni. A timsós cserzésnek ez a módszere elterjedt volt az ókorban és a sumérok és egyiptomiak egyaránt alkalmazták. A régi görögök és rómaiak is ismerték. Igen jelentőssé vált a középkorban, ebben az időben a központja Spanyolország volt, ahol a kordován bőrt, már hagyományok alapján, eredetileg timsóval cserezték. A mórok honosították meg Európában. Egy egészen jellegzetes, lóbőrből készült bőrféleség volt az un. magyar bőr. Az ősmagyarok a nehézbőröket úgy készítették ki, hogy timsó + konyhasót oldottak sósavban és ebben csereztek, majd olvasztott fagy- gyut dörzsöltek bele a bőrbe. Lábbeli-, lószerszám- és szíjazatbőrt készítettek ki ily módon. 18 A timsós bőrcserzést Franciaországban még ma is hongroyage-nak nevezik. Pásztoraink ma is előszeretettel használják a timsós bőrt pásztorkészségeik készítésére. 2U9
