Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bencsik László: A XV. század közepéről származó pikkelymintás ezüst borospohár restaurálása
Analóg darabok: A pikkelyes pohár eddigi ismereteim szerint eléggé egyedülálló és csak megközelítő analógiákat tudok felsorolni. Holl Imréné sem tudott pontosabb analóg anyagot adni. Az irodalmi anyag felkutatása során sem volt sokkal nagyobb szerencsém, mert a témával legbehatóbban foglalkozó régész: S. Lovag Zsuzsa: "Szombathelyi reneszánsz kincslelet" (Szombathely, 1975, Savaria Muzeum) cimü munkája is csak hasonló, de korban későbbi leletegyüttesről szól, és inkább csak a tárgyak körülírásával foglalkozik. Hasonló a helyzet S, Lovag Zsuzsa - T. Németh Annamária: "A tolnai XVI. századi kincslelet" c. tanulmányával. A legjelentősebb hasonló ötvöstárgyunk az Iparművészeti Múzeumban őrzött "Mátyás kulacs". Talpa még hólyagos kiképzésű, a nyújtott, bordázott nyak és a fedelének szintén hólyagos kiképzése, a felforrasztott pártasorok és nem utolsósorban a középen elhelyezett cimert szegélyező cizellált öntött faág motívum szépen példázza a későgótika és korareneszánsz ötvösstilus határesetét. A középen elhelyezett és szépen cizellált pikkelysorok (fogyó nagyságrendben elhelyezve) már valóban analógiának tekinthetők. Magyar munkának tartják, de hogy budai vagy esetleg erdélyi műhely terméke volna, sajnos nem tudjuk egyértelműen bizonyítani. Korban az 1460-as évekre tehető. A radnai lelet kis kannafedele szintén aranyozott ezüst munka és a hólyagból elnyújtott, középbordával ellátott pikkelybe hajló későgótikus Ízlést példázza. Technikailag úgy készült, mint a pikkelyes pohár és annak a radnai pohárnak leletdarabja, mely talán a legközelebbi analógiája poharunknak. Menekülés közben földberejtett, elásott lelet. Arad megyében, Sólymos vár közelében, a Máriaradnai erdőben került elő. Hampel I. (Archaeologiai Értesítő XXII. 1902. 442-444.) ezt Írja: "A solymosi vár közelében a radnai erdőben került elő. Hazai ötvösmunkának tekintik. Két noduszos ezüst poháron kivül még egy ezüst pohárnak csak a fedele, mely az egész kincslelet legdíszesebb darabja. Az alsó liliomos korona a hólyagos felület és a csúcsából kiemelkedő keresztvirág, mely mint virágkehely fogja körül a legfelsőbb gömböt, a csúcsíves Ízlés ékes alkotása. Van továbbá két talpas pohár, egyiknek a fala sima, és csak a karimáját ékíti lehajló liliomszár és másiknak a falán felül, alul bevésett sáv fut körül, mely stilizált ágat példáz és a két sávot ferdén futó szalagsávok kötik össze, melyeket gótikus és latinos; minuszku- lákkal alakított ÁBC-vel töltötték meg. Az egyik háromszög mezőben pajzsidom és benne IHS diszlik. A Jézus monogram ismétlődik egy díszes kanálon, amelynek sodrott nyele Szent Sebestyén szobrocskájában végződik. A kanál a csúcsíves Ízlést képviseli, egy másik kanál nyele már reneszánsz tagozást mutat. " S valóban az egész lelet, igy a szóban- forgó pohár is ez a két stilus közötti átmenetet mutatja. Nagysága és vésett dísze, a vésés stílusa és a vésett faág rajzolata, valamint felső peremszélének plasztikája és cikk-cakk mintájának kialakítása szinte teljesen megegyezik a Hess András téri ezüst pohárral. Fenékmegoldása, beforrasztása és forrasztási hibái is azonosak. A pohár korát egyértelműen meghatározni sajnos lehetetlen, de technológiatörténeti és művészettörténeti meggondolásokból az 1440-80-as évekre keltezném. 18
