Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása
való ujraenyvezést ajánl, ami áthatol a károsult részek lebomlott szövetanyagába és megerősíti azt. A pergamenenyvhez kb. lfo-os ecetsavat is kell adagolni, ez puhitja meg a pergamenben lévő kiszáradt, mozgásképtelen kollagént. Ez a csekély mennyiségű sav nem károsítja a pergament, mivel a pergamen maga lúgos és az ecetsav egyébként is az elpárolgó savak közé tartozik, igy egy-két hónap elteltével már nem is mutatható ki. Mindezek az eljárások csak erősen károsodott pergamenek puhitására valók, a mi esetünkben elegendőnek bizonyult a következő: A lefejtett pergament 50%-os vizes alkohollal áttöröltem egy üveglapon, majd viaszpapirt helyeztem rá és lenehezitettem. Másnap leemeltem a még mindig elég nedves pergament az üveglapról és tiszta itatóspapírok közé téve ismét lenehezitettem. Ezt mindaddig ismételgettem, amig a pergamen el nem érte a helyiség levegőjének relativ nedvesség- tartalmát. Ebben az esetben semmiféle uj anyagot nem vittem bele a pergamenbe és ez azt jelenti, hogy nem változott meg az az eredeti tulajdonsága, hogy érzékenyen reagáljon a légnedvességre, de az adott esetben ez nem jelenthet zavaró körülményt. A lefejtett, kisimított pergamendarabok összeillesztésekor kitűnt, hogy azt a könyvkötő egy régi kódexlapból vágta ki, és a két esik, amit a gerinc lekasirozására használt, folyamatosan összeolvasható. A pergameneket egymáshoz szilikon-ragasztóval ragasztottam össze, erősítésül keskeny esik japán fátyolpapirt használtam. A könyvkötő a pergamenből kivágta a könyvbordák helyét - ezeken a részeken a pergament vastag japán papírral egészítettem ki. A megtisztított és kijavított - kiegészített - pergamenlap dr. Mezey László professzor véleménye szerint a XIII. század végén íródott és a párizsi egyetemen készült. Maga a kódextöredék Aristoteles de physico auditu c. müvéből való, annak VII. könyvéből. Aristotelész fizikát több ízben lefordították a középkorban, egyebek között 1262-ben Moorbecke görögből latinra fordította; Mezey professzor előzetes véleménye szerint valószínű, hogy a kódextöredék ebből való. Mivel ez korában tankönyv volt, feltűnőnek véli, hogy ép (nem használt) kódexlapot használt a könyvkötő s érdekesnek Ítéli a frissen elkészült kódexlap ilyen felhasználását. A pergamen lefejtése után a könyv teljes szétszedése következett. Anyagvizsgálatok a/ A papír kézimeritésü rongypapír (mivel a könyvet 1493-ban nyomták, a kornak megfelelően). Ennek megállapítására egy elemi szálat beágyazva mikroszkóppal vizsgáltunk. Ekkor megállapíthattuk, hogy az elemi szál ugyan erősen töredezett, de félreismerhetetlenül lenrost. A papír erősen foltos-szennyezett volt, helyenként penészfertőzésre is gyanakodtunk. Ennek ellenőrzésére UV-fényben megvizsgáltuk a kérdéses helyeken, kiderült azonban, hogy penészfertőzés nincs: UV-fényben ugyanis a penész fluoreszkál, amit itt nem tapasztaltam. Habár anyagában egységes az egész könyv papíranyaga (kézimeritésü rongypapír), mégis különböző minőségű (vastagabb és vékonyabb, jobban, 153
