Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Nagy Katalin: A boldvai református templom XVI. századi sírleletének restaurálása

vágása elöl és hátul négyszögletes, vállpántja egybeszabott, elöl kapcsokkal záródott. Derékvonala egyenes, körben hozzávarrot az azonos anyagú szoknyához, diszitése ezüst, aranyozott ezüst szálból készült paszoinánt vagy fonott csipke. A század végén a vállfüzók kivágása elöl négyszögü, hátul félkör alakban felfelé iveit, vállpántja egybeszabott. A XVII. század elejétől a kivágás hátul merészebb, keskenyebb Ívben magasodik, vállpántja keskenyebb, két részből szabott, amit karikába fűzött vagy horgokba akasztott szalagokkal kötöttek össze. A korábbi típusnál még keskeny a fűzés távolsága, a későbbieknél szélesebb. Díszítésük gazdag rajzu. csipke és hímzés volt. 57

A XVI. században két inget viseltek egymás felett, egy alsóinget vékony vászonból, mely díszítés nélküli volt, és egy felsőt ("felimeg") finom gyolcsból, fátyolból, patyolatból vagy selyemszövetből. A század első felében aranyos hímmel vagy színes keskeny szegéllyel díszítették, a század második felétől, amikor a mélyebben kivágott ujjatlan vállfüzők jöttek divatba, a felső inget a nyaknál ráncokba szedték, a bő ujjat csuklóban kézelővel fogták le, vagy különböző tipusu ujjakkal látták el (pl. szűk, torkos, sip, lant, kifordított, dolmány ujj). A nyakat gyönggyel, isiókkal, boglárokkal, récével, fodorral, arany-, ezüst-, színes selyem- himzéssel látták el. Az ing kiegészítő részei a gallér, a fodor, és a kézelő vagy hozzávarrott volt, vagy különálló. A korábbiak arany, ezüstszállal vagy skófiummal hímzettek, később selyemmel, majd csipkével díszítettek. 58

A szoknya elejét díszítő kötény a XVI. században sűrűn ráncokba szedett, a szoknya aljáig érő és igen keskeny volt, alsó szélét szegély- disz zárta le. A század végétől szélesebbé vált s végül a szoknya elejét teljesen eltakarta, és mind a négy szélét is díszítették. 59

Felső és alsó ruhát díszítő hímzéseink a XVI. századból alig maradtak, az a néhány töredékes darab, amit sikerült feltárni és megőrizni, nem nyújthat fogalmat himzésmüvészetünkről. Csupán a különféle kelengye és hagyatéki leltárak tájékoztatnak a keleti és nyugati öltésfajtákról, mint például "spanyol", "olasz", "török" és "kazulavarrás" sokszor idézett technikai elnevezéseiről, továbbá a változatos "olasz korsós", "rózsás", "szegfüves" stb. mustra rajzokról. 60

Magyarországon az olasz himzésmintákat már a XV. századtól ismerték. 81 A XVI. században Velencében és Németországban megjelent mintakönyvek anyagát, 82 a perzsa és török motivumokat83> mintákat egyaránt felhasználták, melyeket sajátos művészi Ízléssel fejlesztettek tovább. 84 Az összegyűjtött rajzolt himzésmintákon kívül Írott mintáik is voltak, azokat meghimezték és úgy őrizték. 85

A XVI. századi vászonhimzések kevés kivétellel (pl. török keszkenők) házilag készült női kézimunkák, stilusok és technikájuk elüt a külfölddel szoros kapcsolatban álló, de nem egyszer a női kézimunkákból is meritő céhbeli mesterek hímzéseitől. 86

A recekészités technikája a XV. században Itáliából kerülhetett hazánkba, ahol a magyar nagyasszonyok kedvelt kézimunkájává vált a him- jzések mellett. A XVI. században az ingvállak, a kötények díszítésére színesen hímzett récékét használtak, erről tanúskodnak az egykorú kelengye lajstromokban szereplő darabok és a készítésükhöz használatos rece- kötőtük gyakori említése. 67

121