Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Bencsik László: A XV. század közepéről származó pikkelymintás ezüst borospohár restaurálása
BENCSIK liíhzló A XV. század közepéről származó pikkelymintás ezüst borospohár restaurálása 1968-tól a Budapesti Történeti Muzeum restaurátora. Főiskolai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola általános tárgyrestaurátor szakán végezte 1977-ben. Tanulmányai során készített dolgozatai: Sóvidéki (szá- lánvarrott) keresztszemes himzések (MRMK: 51. sz. ); Sámáncsizma tisztítása, konzerválása és restaurálása (nyomtatásban is megjelent a MMtv. 3/1976. kötetében, 161-166 1.); Diszes magyar lőportartók agancsból (MRMK: 46. sz. ); Kétkarú XV. századi figurális sárgaréz gyertyatartó tisztítása, konzerválása és restaurálása (MRMK: 83. sz,). Diplomamunkáiét is a fémrestaurálás területéről választotta. A XV. század közepéről származó pikkelymintás ezüst borospoharat Budán a Hess András tér 2. sz. ház kerengősében, törökkori feltöltésben Holl Imréné régész, a Budapesti Történeti Muzeum tudományos munkatársa találta a kerengő feltárásakor. A tárgy erősen rongált állapotban, darabokra törve került elő, melynek peremszélén és fenéklemez darabkáin egyértelműen észrevehetően fémvágó olló és kalapács-nyomok voltak felfedezhetőek, tehát szándékos rongálás volt megállapítható. A pikkelyek külön-külön, sőt negyed- és félbetört állapotban voltak, még a vastagabb peremszegély is több darabban és "S"-alakban összehajtogatott állapotban volt. Ez egyébként vastagon tüziaranyozott volt. A fenéklemez darabkák szintén csavarodottan, elnyomoritott állapotban kerültek elő, vastagabb anyagból készült, valószínűleg kalapács ütésekkel deformálták és tördelték több darabra. Az összesen megtalált pikkely száma: 195 darab. Földes, szürkésfekete korróziós réteggel (Ag2Ű, Ag2S, AgCl) boritottan kerültek elő. Vizes lemosás után komplexonban tisztittam. Azért választottam ezt az eljárást, mert a komplexon közismerten kíméletesen és hatásosan tisztítja le az oxidokat és szulfidokat. Ezekkel -komplex vegyületet képez, miközben a fémmag-állomány nem szenvedett károsodást. Eredményeképpen szép tiszta ezüstfelületet kaptam, a peremen levő tüziaranyozás is szépen csillogó sárgára tisztult. Anyagvizsgálat: Miután a töredékeket leszámoltam és az általam felvázolt rajz alapján összeraktam, egy különálló negyedpikkely anyagát használtam fel az anyagvizsgálathoz. Ez a pikkelytöredék nagyságát tekintve az utolsó sorokban foglalhatott helyet, ahol aranyozás eredetileg nem lehetett, ez nem is volt felfedezhető rajta. Spektrográfiás utón történt a vizsgálat, melyet Járó Márta, a Központi Restaurátor és Konzervátor Képző Intézet munkatársa végzett el.
