Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Nagy Katalin: A boldvai református templom XVI. századi sírleletének restaurálása

5. Vendéghajfonat

Mérete: átmérő: 18 cm kerülete: 57 cm

A nyitottszálu selyemből készült háromágú fonatot selyemből, aranyozott ezüstből és skófiumból szott paszománt diszitette. A fonatok között virágkoszoru töredéket találtunk. A koszorú közepén szélesebb, két vége felé elkeskenyedő háncs alapját, szorosan feltekert selyemmel fedték be. A virágokat erősen sodrott szállal erősítették fel. A fonatokat a virágkoszoruval együtt a tarkón és a halántékon egymáshoz kötötték. A halántékon a pártát is rögzitették. Számos magyarországi lelet, a sárospataki, a gyulafehérvári székesegyház, az avasi templom, a debreceni dobozi temető kriptáiból eló'kerüló' diszitett vagy diszitetlen hajfonatok bizonyitják, hogy bennük a tipikusan reneszánszkori hajviseletnek továbbélését kell felfedeznünk. A leletek gyakorisága pedig arra enged következtetni, hogy Magyarországon általánosan kedvelt fejet ékesitó disz volt.

6. Párta Mérete: hossza: 46 cm,

szélessége: 1,7 cm

A párta bársony alapján 12 darab aranyboglár van, egy darab hiányzik. A boglárok között ezüstsodronyból hímzett, igazgyöngyökkel diszitett virágok helyezkednek el. A halánték tájékán - két boglár helyén - talált sodrott zsinórral rögzitették a pártát a vendéghajfonathoz. A két végén szintén sodrott zsinórral kötődött.

Technikája:

Egy köralaku alaplemez készült, melyre a mintának megfelelően az aranydrótból laposra kalapált rekeszeket felforrasztották. A rekeszekben kobaltkék és vasoxidfekete zománcozás van, tetején háromtized milliméter átmérőjű aranylemezecskékkel. Ezeket feltehetően apró granulátumok ellapitásával készítették. Az alapra továbbá három köralaku rekeszt is forrasztottak, közepükben igazgyöngy foglalt helyet. A három magasabban összeboruló ág induló részén háromtagú domborított levél, az ágak találkozásánál és azok között egy-egy zománcozott kerek rekesz (1, 5 mm átmérőjű) volt, igazgyöngyökkel. A nem zománcozott rekeszekbe spirál- szerüen megtekert aranyszálat forrasztottak. Az igazgyöngyöket gömbvégü aranyszálakkal rögzitették. A boglárok hátoldalán felvarrásra szolgáló lapos karika volt.

A felhasznált arany 20-23 karátos volt. A forrasztáshoz alacsonyabb olvadáspontu (ötvözóanyagtól függ) aranyforrasztót használtak.

A párta boglárjai hasonlóságot mutatnak a csengeri református templom kriptájában találtakkal, ahonnan negyvenkilenc aranyboglár került eló', 25 féle változatban. A boglárok egy részén hátul a fül mellett név- kezdóbetüs mesterjegyeket találtak, összesen négyfélét: V.R.; I. A, L.;

H. D.; B. H. ezek nem bemélyitettek, mint a szokásos beütött mester és hitelesítő bélyegek, hanem domboruak, vagyis azokat téglalapalaku lapokban kiöntötték és azután forrasztották rá a kész boglárokra.41 Höllrigl József által publikált leletegyüttesból a 80. sz. kép 10-es számú boglárja42 majdnem azonos, ez kék-fehér zománcozásu és V. R. mesterjegyes. Ezzel analóg az Iparművészeti Múzeumban őrzött, szintén V. R. mesterjegyü