Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Seres László - Szentkirályi Miklós - Velledits Lajos: A kisszebeni Mettercia-oltár szekrényének restaurálása

együtt lefelé fordítva a szekrénybe építették. A mesterek igen szűk műhelyben dolgozhattak, ha az alapozást a már méretre vágott szekrénydeszkán kellett végezniük. Talán eredeti az a fehér krétával rajzolt angyalszárny és fejsziluett is, amelyet a felső dísz takar.

Az asztalos és fafaragó munkák elkészülése után a festett és aranyozott felületeket alapozták. Mint láttuk a szekrény bizonyos elemei elmozdíthatok a helyükről és így lehetőség volt arra, hogy a faragványo- kat az egész építménytől függetlenül alapozzák. Hogy ez így történt, erre bizonyíték a korábban említett alapozó hulladék. Kétségtelen, hogy együtt alapozták a szekrény oldalait és a hátlapját, mert a találkozásoknál az alapozó massza megszakítás nélkül folytatódott és ma csak a deszkák zsugorodása miatt nem illeszthetők össze. A hátlapot alkotó három deszka illesztéseinél az alapozás alá vászoncsíkokat ragasztottak, ezek az idő folyamán elváltak a fától és az alapozással együtt felpöndörödtek. A szobrok és az angyal-dombormuvek helyét kihagyták, illetve az alapozás valamivel nagyobb felületet borít, mint amit a szobrok takarnak, de az aranyozás - az anyag drágasága miatt - már pontosan egybevág ezekkel a szélekkel. A brokátmintás mustra elkészítése után ezt a felületet sárga bólusszal vonták be, amely szintén nagyobb, mint amit az aranyozás megkíván. Majd bóluszt hordtak fel, erre kerültek az aranyfüst lapocskák. Az angyal-domborművet nem borítja egyenletes vastagságú alapozás. A karok és szárnyak aranyozása, valamint a lepel fémborítása alatt többrétegű, míg a mélyen, gazdagon faragott részeknél - hajszálvékony. Szintén vékonyabb az arc és a kéz felületén.

Az alapozó anyagokból mintát vettünk, s megfelelő preparálás után a polarizációs mikroszkóppal vizsgáltuk meg őket. Azt tapasztaltuk, hogy angyal dombormuvéről származó alapozó anyag nem egyezik az építészeti elemeket borító masszával. Túl messze vezetne, ha most a megfigyeléseinket részletesen le akarnánk írni, másrészt elhamarkodott bármilyen következtetést levonni, amíg több vizsgálat eredményével nem tudjuk alátámasztani. Az eltérést viszont egyértelműen lehetett észlelni, hiszen a faragvány alapozó anyaga igen nagy mértékben tartalmaz kalcit kristályokat, míg a másik mintán ez nem volt megfigyelhető.

A szárnyasoltár történetét vizsgálva három javítást tudunk egymástól megkülönböztetni:

1, a barokk korban az oltár jelentős felújításon esett át,

2, a XIX. század végén az Iparművészeti Múzeumban "kiállítható állapot"-ba hozták,

3, a felszabadulás után a Szépművészeti Múzeumban megkezdték az oltár restaurálását.

A hárs- és fenyőfa elemekből épített oltár állapota a rovar- és gombafertőzések miatt hamar romlásnak indult. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az első teljes felújítást az 1623-as évre helyezzük, mivel a Kisszebenből (Sabinov) származó mindhárom oltár hasonló karakterű javítást szenvedett el. Az Angyali üdvözlet oltár predellájának restaurálásakor már szóltunk arról az évszámról, amely véleményünk szerint ennek az oltár felújító műhelynek tevékenységével hozható kapcsolatba. ^ Munkájuk főképp a kopott felületek átfestéséből állt. Az oldaldeszkák pro- filozott széleit - ahol eredetileg cinóberrel voltak festve - sötétvörös

90