Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szentkirályi Miklós: A leibici Szent Anna-oltár bal merevszárnyának restaurálása és restaurálási dokumentációja
térdén visszahajtott. Körülötte gyermekei, József barna ruhában, ifj. Jakab, vörös köpenyében gyümölcsökkel, baljában egy körtét nyújt Simon felé és Judás Tádé hosszú fehér ingben, derekán vörös öv, rajta tarsolyok. Bal kezében botot tart, amin lovagol, jobbjában mondatszalag. Az előtérben gyümölcsöskosár, A csoport háta mögött Alpheus nagy barna szakállal, lapos fejfedővel, A tájképi háttér középkori település négyzetes terét ábrázolja orom- zatos nyeregtetős házakkal. Az oromfalakon magas ajtók és lőrésszeráí ablakok. A házak sűrűn egymás mellé épültek, A tér jobb oldalán kör alaprajzú torony hegyes süvegét keresztrózsa díszíti. Középen lovas halad. A tábla hátlapját rajztáblának használta a mester, erre utalnak a szabad szemmel alig látható, nagyon halvány rajznyomok. Infravörös felvétel segitségével az egymás fölé rajzolt két alak kiértékelhető volt. Az alsó nyugodt testtartásu, botot vagy lándzsát tart. A másik, feltehetően nyilazó alak magasba tartja jobb karját. Hasonlóság fedezhető fel a jobb merev szárny felső képmezőjén megfestett id. Jakab és ezen alak között - ezek kétségtelenül a mestertől eredő rajzok. A kép felépítése Az oltárszárny, mint a középkori oltártábláink többsége, fenyőfából készült. A tábla és a keret összeépítése után az illesztési helyekre és a fa hibás részeire - a későbbi meghibásodás kiküszöbölése érdekében - vékony lenvásznat ragasztottak, majd egyszerre alapozták. Az alapozás kevés gipszet (CaSC>4) tartalmazó enyves kötőanyagú kréta vagy őrölt mészkőpor (CaCC^), vastagsága 1-2 mm. Az alapozóanyag enyvszegény, könnyen sérül, az alaptól sok helyen megindult a felválás - pattogzik. A mustrás háttér határozottan modellált brokátminta. A dicsfény és mondatszalag körvonalait bekarcolták az alapba. A kompozíciók előrajzolását ecsettel végezték, anyaga venyige-fekete. A rajz vázlatos, az ecsetkezelés lendületes, biztos kézzel készült. A drapériák részletei jobban kidolgozottak, az árnyékok helyét laposan húzott vonalak jelzik. Az infravörös felvételek szerint a megfestett részletek sok helyen eltérnek az előrajztól* A festékréteg általában vékonyan kezelt, de az egyes színek esetében változó. Az ólomfehér és réztartalmu színeket vastagabban, a barna és vörös - általában szerves eredetű színeket lazúrosán hordták fel. Kötőanyaga tojástempera. A mustrás háttér, dicsfények és a keret profilozott belső szegélyei aranyozottak. Az aranylap viszonylag vékony, amit sötétvörös bóluszré- tegre hordtak fel és políroztak. Restaurálás előtti állapot A két darabból összeépített fenyőfatábla a felső rész 22 cm-es szakaszát kivéve a régi ragasztás mentén kettévált, az alapozás alá ragasztott vászoncsfk szétszakadt, igy a két deszka között 3-4 cm-es hézag 6 4
