Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Rády Ferenc: A tereskei templom középkori falképeinek feltárása és konzerválása
RÁDY Ferenc A tereskei templom középkori falképeinek feltárása és konzerválása Sok középkori falkép rejtőzik Magyarországon még ma is meszelés vagy vakolatréteg alatt. Feljegyzések sem szólnak egykori létezésükről. A tatárbetörés a XIII. században, majd a török invázió a XVI-XVII. században nemcsak az építészeti, hanem ezzel együtt a veszendő Írásos anyagot is pusztította. Tereskén tíz éves folyamatos részletkutatások tárták fel azokat a falkép-helyreállítás számára fontos adatokat, amelyek nélkül tudományos igényű, történelmileg is tisztázott helyreállítás nem végezhető el. A művészettörténeti szakkutatást dr. Entz Géza és akkori helyettese, Hokkyné Sallay Marianne művészettörténész irányította a falképhelyreállítás előkészítése során. A régészeti kutatást Kozák Károly régész, az építészettörténeti kutatást Dümmerling Ödön építész, és a helyreállítást tervező vezető Sedlmayr Jánosné végezték, s a nem nélkülözhető egyháztörténeti adatokat Pálos Frigyes esperes-plébános szolgáltatta. Kutatásaink eredményeként ma már ismert, hogy Tereskén, a kis Nógrád megyei faluban, már a XI. században bencés apátsági templom állott, az első magyarországi apátsági templomok egyike. Eredetileg egyeneszáródásu szentéllyel épült a szerzetesi közösség használatára, majd hamarosan plébánia-templommá vált. Ebben az időben díszítették falait falképekkel. A fejlődő, növekvő település nagyobb plébániatemplomot igényelt, ezért a gótikus időkben hajóját hosszabbították, sőt szentélyét is megszélesítették, hatalmas ablakokat törtek az addigi kis lőrésszerfí ablakok helyébe. Ezt a késői korszakot falképek csak töredékeiben dokumentálják. A török időket már romként vészelte át a templom. A XVIII. században, bélésfalra támaszkodó belső boltozatot építve, felújították. Ezek az építési periódusok határozták meg az egyes falképrétegek keletkezését, változásait, meszeléssel, vakolással, eléfalazással történő megszüntetését. A kutatások során előkerült falképtöredékek állagmegóvása, konzerválása 1969-ben kezdődött. Apró töredékek tisztítását kellett megoldani az ezzel együttjáró előzetes rögzítés egyidejű biztosítása mellett. A szentélyben ekkor már nem állt a barokk boltozat, az oldalfal előtti szakaszainak elbontásával hozzáférhetővé váltak a középkori falképtöredékek. A templom a barokk korban igényes festést nem kapott. A szentély déli oldalán évszámokkal és nevekkel teleírt vakolatréteget találtunk, azt kellett konzerválnunk. A keleti oldalon az átépítések során sértetlenül megmaradt csúcsíves ablak bélletében, a hozzá csatlakozó 55
