Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Műzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról

VI. Asztalosmühely

A múzeum táblaképeinek nagy száma és a fa anyagával kapcsolatos állandó probléma már a kezdet kezdetén szükségessé tette, hogy olyan szakemberrel rendelkezzék, aki átlagon felüli képességgel specializálódhat a feladatok megoldására, PUSZTAI KÁROLY (1909-1937), majd LÉNÁRD ISTVÁN (1930-1965), hosszé szolgálatuk során, minden gyüjte- ménycsoportban felmerülő feladatot a kor követelményeinek megfelelően oldottak meg, (Az 50-es években Maichen Károlynak, a Nemzeti Múzeum mübutor asztalosának segítségét is igénybe vették, olyan esetben, amikor kétoldalon festett táblaképet kivántak kettéválasztani. Ennek a rendkívül kockázatos és nagy szaktudást igényló műveletnek az elvégzését hazánkban csak ó vállalta.) Lénárd István nevéhez fűződik egyébként az első fém- merevítós (ötvözött alumíniumból készült T-idom alkalmazásával) képtáb- la-stabilizáló rendszer kivitelezése az 1960-as évek eledén.

1968 óta MOLNÁR TIBOR segítségével dolgozunk, Ő készít a vászonképeink részére olyan feszítő kereteket, amelyekről a dublirozásról szóló fejezetben tettünk emlitést,

Lénárd István munkatársa volt még időközben HORVÁTH FERENC (1953- ) és SZÁNTAI MIHÁLY (1962-1968),

Az Uj Magyar Képtár restaurátorai SÁRDY BRUTUS, VASADI HERMANN és LAKOS LAJOS 1953-1955-ig tartoztak szervezetileg a Szépművészeti Múzeumhoz. Mivel az ő múltjuk a Fővárosi Képtárhoz, majd a későbbi tevékenységük a Nemzeti Galériához kötődött, úgy gondoljuk, hogy méltatásuk nem a mi feladatunk.

Ezek után a Restaurátor Osztály közvetlen múltjára visszatekintve szólnunk kell arról a tiz-tizenöt évről, ami a nagy személyi mozgás (belépés és eltávozás), időszaki kiállítások sorozatára való felkészülés, külföldi tanulmányutak és a továbbfejlődés érdekében tett erőfeszítések jegyében zajlott le.

A képrestaurálásról szóló további beszámolónkat, tekintettel a hatvanas és hetvenes években szereplő munkatársaink nagy számára, nem kivánjuk az előzőekhez hasonlóan részletezni. Azt egy későbbi összeállítás számára hagyjuk, abban a reményben, hogy a rendelkezésre álló feljegyzések alapján még teljesebb kép bontakozhat majd ki.

Amint emlitettük, a múzeum kiállítási programja az utóbbi évtizedben igen gazdag volt. Hogy ez megvalósulhatott, a mi munkánk eredményének is tulajdonítható. (1965 Spanyol mesterek; Húsz év legszebb szerzeményei, 1966 Műhelytitkok, hamisítványok; Magyar művészet kiállítása Párizsban. 1967 Ismeretlen mesterművek; Holland mesterművek. 1968 A budai vár egykori gyűjteménye; Velencei festészet. 1969 A művészettörténeti kongresszus kiállításai: Festménykiállítás a raktári anyagból; Magyar remekművek. 19 70 Száz éve közkincs az Esterházy képtár; Olasz tájak. 1971 Középkor alkonya; Magyarországi gótikus és barokk művészet. 1972 Európai tájkép-festészet 1550-1650; Pesti kiállítások kepei 100 evvel ezelőtt. 1973 A reneszánsz művészet Európában. 1974 Maulbertsch és kora. 1975 A Szépművészeti Múzeum 30 éve. 1976 Tiziano és követői. 1977 Gyűjtők és gyűjtemények; Rubens és kor26