Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kiss Tamás: Egységes, korszerű restaurálási dokumentációs rendszer tervezete a magyar múzeumok számára

KISS Tamás Egységes korszerű restaurálási dokumentációs rendszer tervezete a magyar múzeumok számára Bevezetés A mötárgykonzerválási tevékenység napjainkra meglehetősen szerte­ágazóvá vált. Ezt a folyamatot számos tényező befolyásolja. A legjelen­tősebb ezek közül talán az, hogy a természettudományokkal való kapcso­lat egyre szorosabbá válik; a konzerválási munka egyre inkább tudomány- nyá lett, mint művészet, sőt - nyugodtan mondhatjuk - interdiszciplináris jelleget öltött. Ez okozta, hogy az ismeretanyag is nagymértékben felhal­mozódott. Az új anyagok és új eljárások használata egyre intenzivebb, a modern oktatás széles körű szemléltető és összehasonlító anyag alkalma­zását teszi szükségessé. A muzeológusok és a restaurátorok között ki­alakulófélben lévő szorosabb kapcsolatok lehetőséget ad a vélemények és eredmények kölcsönös cseréjére. Ezek a tényezők is siettetik a modern konzerválási dokumentációs rendszerek bevezetését. A konzerválási tevékenység részletes rögzítése hasonlatos a kórházi zárójelentéshez - úgy hiszem, nem férhet kétség az utóbbi jelentőségéhez a beteg további kezelésénél. Másfelől a konzerválási dokumentáció primer információs forrás is. 1 Amint azt már a velencei ICOM-konferencián is leszögezték, a kon­zerválási dokumentáció kérdéséhez szorosan kapcsolódik a kellő gyorsa­ságú és kellően nagy kapacitású információtároló és elhívó rendszer al­kalmazásának problémája. Magyarországon a múzeumi nyilvántartás egységes rendszerét (leltári számok, leltárkönyvek és leirókartonok mérete, tárolási mód, stb. ) már az ötvenes évek elején megvalósították. Ugyanakkor kifejezésre jutott a dokumentációs rendszer bevezetésének igénye is. 2 Bevezetésére hivatalos előírás 1965-ben született. 3 Ez az utasítás a leltározási szisztémán ala­puló kettős formát írt elő: restaurálási naplót minden kezelt tárgy doku­mentálására, és restaurálási lapokat a nagyobb jelentőségű műtárgyak kezelésénél alkalmazott eljárások részletes leírására, A méretek megfe­leltek a leltárkönyv, illetve a leírókartonok méreteinek. (263x380, ill. 148x210 mm.) Utóbbi méret az A5-ös formátummal egyezik. Munkánk további, részletes kidolgozásra irányult (design, rovatok, infor­máció tárolása és előhívása). Hangsúlyoznunk kell, hogy egyelőre csak a kezdeti lépéseknél tartunk.

Next

/
Thumbnails
Contents