Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Műzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról

A Régi Magyar Osztály anyagának erősen romlott állapotban lévő táblái közül kitűnik M. S. mester Mária és Erzsébet találkozása c. képének restaurálása. Az eredeti részleteket fedő átfestések eltávolítása után a kompozíció új részletszépségekkel gazdagodott.

A kisszebeni főoltár jobboldali szárnyképei a háborús események következtében szintén a legsúlyosabban károsodott darabok közé tartoztak. (Szemtanú elbeszélése szerint 1944-ben, Budapest nagyarányií bombázása idején, a múzeum márványtermében felállított kisszebeni oltárt igazgatói utasításra, minden előkészítés nélkül, pánikszerűen bontották le, majd helyezték el az épület alagsori helyiségeiben, ahol később, vízbehatolás következtében az oltár egyes részei, a liptószentmáriai oltár valamennyi táblája pusztulásnak volt kitéve.) Kákay már 1938-ban megkezdte az oltár barokk kori átfestéseinek eltávolítását, de más teendői és a háborús események e munkájában megakadályozták. Csak az ötvenes években kerülhetett ismét napirendre az oltár helyreállítása. Ekkor tárta fel a Mária mennybemenetele, az Angyali üdvözlet és a Szt. János születése címíf kompozíciókat. A legnagyobb feladatot jelentő Ecce Homo, tovább Krisztus és a tizenkét apostol c. táblák restaurálását megkezdte, de egészségi állapotának romlása miatt befejezni nem tudta. Erről a Muzeum Bulletinjében cikket közölt, amelyben leírja az előzményeket, a képtáblák romlásának okát és mértékét, majd a helyreállításra vonatkozó elképzeléseit.

Itt kell megemlítünk, hogy a már felsoroltakon kívül fiatalabb munkatársai az oltár további nyolc tábláját tárták fel. így összesen 11 táblán vált láthatóvá az eredeti kép. 13 tábla további feltárása már a Nemzeti Galéria feladata lesz.

Az Uj Magyar Képtár anyagából legfontosabbak: Benczúr Gyula XV. Lajos és Mme Dubarry, Munkácsy Mihály Tépéscsinálók, Szinyei Merse Pál Szerelmespár, Majális és Pacsirta c. festményeinek restaurálása.

(A Majális tisztítása után Kákayt támadások érték, mert a képet fedő, megszokottá vált "galéria-tónust" eltávolította. Ugyanakkor érthetővé vált az a támadás is, amivel az 1870-es években Szinyeit illették, koloriz- musának szokatlan volta miatt. )

Kákay-Szabó György volt hazánkban az első képrestaurátor, aki a tradicionális gyakorlaton túlmenően a korszerű technika eszközeit is alkalmazta, 1952-ben egy Siemens Portix tipusú, hordozható röntgenkészüléket kapott, amellyel rövid idő leforgása alatt számos érdekes megállapítást tehetett. Többek között F. Goya Köszörűs és a Korsós leány c. képeinek vizsgálatakor derült ki, hogy a látható kompozíciók alatt ugyanazon időből származó, azonos stílusú virágcsendéletek vannak. Giorgione Férfiképmásának hátterében, bal oldalon ablak, azon túl felhős tájképi motívum rejtőzik, a férfialak tekintete pedig első megfogalmazásban felfelé irányult. A röntgenfelvételen . rendkívül élesen rajzolódik ki az első réteg. Vizsgálata felvetette benne azt a gondolatot, hogy párhuzamba állítsa a képet, illetve az ábrázolt alak megfestésének módját Tiziano A koncert c. többalakos kompozíciójának fő alakjával, a spinétező baráttal. Erről érdekes cikkben értekezett, amely az olasz Bollettino d’Arte 1960. N.IV, számában jelent meg "Giorgione o Tiziano?" címmel.

Első múzeumi műterme az épület Dózsa György úti oldalán, a mai kultúrteremben volt. Annak alkalmatlansága (tájolása, zajossága) miatt az

18