Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Somlósi Éva: A csolnoki avar vaskard restaurálása

helyen jól látható, de feltételeztük a kristályközi korróziót. Köztudomású, hogy ilyen esetben a tárgy lemezesen szétesik. A rajz értékes adatokat, méreteket, formát, részleteket tartalmazhat a régész kutató számára - ami már a kibontást követó kezeléseknél esetleg tönkremegy.

A kard felületéről a gipszet nehezen tudtuk eltávolítani, szerencsére a gézlap elvált a tárgytól, de néhány helyen átfolyt a gipsz a fatok-ma- radványra. Az ezüstön lévő koptató teljesen tönkrement, a függesztő a rajzon és fotón még jól látható.

A kora avarkori kardok kétélű, hosszú, egyenes vaskardok, keresztvas nélküliek, vagy rövid keresztvassal és markolatkarikával vannak ellátva. Pengéjük egyenletesen vékonyodó. Jellemzők még a P-alakú tartófülek, vagy a hármas tagozódásé tartófülek. A csolnoki kardnál a felsó tartófül pontosan záródhatott a markolatig. A penge torkolatánál bronz szíjvég formájú töredék feküdt. A tartófüleken a rögzítés szögecsekkel történt. A koptatópánt legtöbbször ezüstlemeztok. A markolat belső részét néha rácsmintázatú nyírfakéreg-lemezzel borították.

III. A vas tulajdonsága, szerkezete és a korrózióféleségek

A vas tiszta állapotban fényes és lágy fém, de ilyen alakban ritkán fordul eló. 1401°C felett térben centrált köbös egységekből áll. Lapon- centrált köbös (gamma vas) 908°C-ig. 768°C alatt alfa vas néven ismeretes és jellemző tulajdonsága a mágnesezhetóség, (Vas+szén keverékkristály alakul ki. )

Egységcellákba szén kerül és cellák széleinek közepén is szén foglalhat helyet. (Ausztcnit, gamma vas esetén.) Csak magas hőmérsékleten stabil. Az alfa-vas egységcelláiba, ha szénatomok kerülnek, túltelített oldat keletkezik, túltelített állapot instabil - ha a szénatomszám csökken, stabil állapot alakul ki.

A vas megmunkálhatósága, technikai variációja a széntartalomtól, szilícium, mangán és egyéb szennyeződések tartalmától függ, (Pl. a mangán visszaszorítja a grafit leválását és így rugalmasságot biztosít.

A nikkel kis hótágulási együtthatót biztosít, a króm a keménységet befolyásolja, 12-15 s%esetén rozsdamentessé válik.) A foszfortartalom 0.5 s%-on felül a vasat igen keménnyé, törékennyé teszi. Öntött vastárgyak nagy foszfortartalom miatt erősen korrodeáltak, a kloridion mélyen behatolhat a fémanyagba. A korai vaskor ötvözeteinek széntartalma 0,04- 0, 1%. Középkorban a kardgyártók 0, 6%-ig tartották az arányt. A római vasötvözetek szintén 0, 6%-ig tartalmaztak szenet.

A vas a fémek közül a leginkább hajlamos a korrózióra. Hidrogén- fejlesztó képességénél fogva oxidáló és nem oxidáló savakban egyaránt oldódik. Ionos alakban ferro (II), ferri (III), ferrát (IV) alakban létezik.

A ferrátok nem stabilak, oxigént adnak le és Fe (Ill)-ionokká alakulnak.

A Fe(II)-ionok világoszöld szinúek, szintén instabilak, de ezek oxigént vesznek fel és Fe(III)-ionok (sárgás szinü). Vas felületen kialakul az oxidréteg, de nem képez védóhártyát. A legcsekélyebb nedvesség hatására (víz, hidratáció vörösbarna szin Fe/OH/3 alakban leválik) az oxidréteg vashidroxiddá alakul és korróziós réteget képez.