Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Somlósi Éva: A csolnoki avar vaskard restaurálása
SOMLÓSI Éva A csolnoki avar vaskard restaurálása I. A feltárás körülményei Az MTA Régészeti Intézetének 1975. évi kutatási témái közül az egyik legfontosabb ásatás a magyar-szovjet közös feltárás volt Csolnokon, ahol dr. Erdélyi István vezetésével és szovjet kutatók közreműködésével 1975 júniusában megkezdődött az avar temető' feltárása. Szakmai körökben köztudomású, hogy a restaurátorok munkája nem csak a műhelyre és a laboratóriumra korlátozódik. Szoros összefüggés van a terepen történő elsősegélynyújtó restaurátori munka és a laboratóriumi munka között. Intézményünkben néhány éve gyakorlatban is sikerült megvalósítani, hogy a restaurátorok az ásatás jellegétől függően minden alkalommal időszakosan közreműködnek a terepen. Ennek megfelelően két restaurátorunk a csolnoki feltárásoknál is felváltva kint tartózkodott a terepen. Többéves gyakorlat azt mutatja, hogy az ásatás utolsó napjaiban a feltárás lényegében már befejeződik, leletek nem kerülnek elő, igy a restaurátor helyszíni munkája nem szükséges. Csolnokon azonban szokatlan dolog történt: az ásatás utolsó perceiben került elő a régész kutatók számára az egyik legértékesebb mellékletű sír, kora avarkori kereszt- vasnélküli kard, fatok maradványokkal és több értékes melléklettel. Restaurátor nem volt már a terepen, pedig számára is izgalmas feladat adódott volna. A sírban a csontváz bal oldalán szorosan a combcsont és a lábszárcsont mellett feküdt á 98 cm hosszú vaskard. A fatok maradványai és a koptató elég jól látható volt, de elég rossz állapotban. A sír földjében és a kidobott földben több helyen szerves anyagra (bőrre) jellemző elszíneződést tapasztaltak. Néhány darabot mind a terepen, mind pedig a kard kibontásakor sikerült megmenteni. A kardot "in situ" kellett felvenni, mert restaurátor távolléte miatt a feltárók nem vállalhatták a bizonytalan kimenetelű kibontás kockázatát. A kard felvétele nem jó módszerrel történt. A kard körül - főleg felette - nem hagytak elegendő védelmet nyújtó földréteget, s erre kb. 3 cm vastag gipsz masszát öntöttek. Szerencsére a kardot 2-3 réteg gézzel letakarták, s igy öntötték rá a gipszet. Nem került viszont gipsz a kardot oldalról és alulról öve/ő földrétegre. A gipsz kötődése közben bonyolult kémiai folyamatok játszódnak le, a viz exoterm folyamat közben a kálcium-foszfáthoz kötődik. Anhidrát és anhidrit részecskék oldódnak fel és vízzel kémiailag dihidráttá alakul-
