Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Üvegből készült tárgyak restaurálása és konzerválása
jobban, de a bázisok ártalmasak az üvegre és a semleges EDTE is kielégítő eredményt ad. 2. Desztillált vízben lemostam. 3. 20%-os H2O2 - 20%-os HNO3 1: 1 arányú keverékében kezeltem, mig az oldatban átlátszó nem lett. 4. 1 órára kétszer váltott desztillált vízbe tettem. Utána szárítottam. Száritás után az üveg fehér lett. 5. 10%-os HF-be tettem, amíg az üveg középső rétegét képező mor- zsalékos rész is láthatóvá vált. 6. Többszöri desztillált vizes mosás után, levegőn szárítottam. Száradás után az üveg átlátszatlan lett. 7. Muanyagos átitatás után az üveg megszilárdult és áttetsző lett (lásd: Üvegfelületek bevonása és átitatása). A hidrogénfluoridos kezelésnél a következőket kell szem előtt tartani, A HF-ben az üveget mindig teljesen meg kell meríteni, mert különben az üvegfelület, ahol kilátszik, homályos lesz. A HF a homályos kovasav- gélt távolítja el. Ezt a réteget nem lehet muanyagos itatással átlátszóvá tenni. A HF-ban az üveget nem szabad magára hagyni, mert túl megy a tisztítás, és megsérül az eredeti felület. Igaz, ilyenkor az üveg még átlátszóbb lesz, de ez megengedhetetlen. A HF edzi az üveget, ha rövid ideig megmártjuk benne, mivel az elöregedett felületet javítja. A HF-et polietilén edényben tartsuk, használat után öntsük vissza zárt edénybe. Mindig elszívó fülke alatt dolgozzunk vele. Salétromsavval is elszívó fülke alatt kell dolgozni. Ha kénytelenek vagyunk tiszta salétromsavval dolgozni, utána mindig hidrogénperoxiddal öblitsük le az üveget. Az üveg repedéseiben néha különböző elszíneződések mutatkoznak. Ilyenkor szoktuk tiszta salétromsavba tenni az üveget. Majd egy lágyvas dróttal közelítünk a szennyezett helyhez, mire a szeny- nyeződés többé-kevésbé eltűnik. Üvegfelületek bevonása és üvegek átitatása Tulajdonképpen e két művelet közül sorrendben csak az átitatás illik ide, mert az üvegek bevonását rendszerint a restaurálás végén szoktuk végrehajtani és az átitatott üvegeket nem kell bevonattal ellátni. Azért tárgyaljuk mégis egy helyen, mert a két művelet között igen sokszor csak fokozati különbség van és mindkettőhöz hasonló anyagokat használunk. Valamint az átitatásnak is van felületvédő szerepe. Ugyanakkor az átitatás a ragasztással is rokon művelet, csak módszerében más. A táci üveg restaurálása (felhivom figyelmüket, hogy ugyanigy kell kezelni a c/-g/-hy~i/ típiísú romlást szenvedett üvegeket): Először készítünk egy keveréket 20% butilmetakrilát és 80% metil- metakrilátból. Előkészítjük polimerizálásra úgy, hogy választótölcsérben összerázzuk egy kevés mosófolyadékkal (20 g NaOH és 100 g NaCl 1000 ml vízben). Mikor szétválik, alsó megbámult részt leengedjük. Addig ismételjük, amí^ megbámul a mosófolyadék. Ezután háromszor átmossuk desztillált vízzel, a szétvált vizet mindig leeresztjük a választó tölcsérből. Végül szilikagél felett szárítjuk. Ezután belekeverünk 1% benzoilperoxidot, majd az egészet leszúrják. Majd az üveget beletesszük a folyadékba és vízfürdőn 60-80°C között melegítjük. Amikor a folyadék 151
