Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Móré Miklós: Vászonra festett képek újrendszerű feszítőkeretéről és a kapcsolatos problémákról

MÓRÉ Miklós

Vászonra festett képek új rendszerű feszítőkeretéről és a kapcsolatos problémákról

A Szépművészeti Múzeum közleményeinek 44. számú kiadványában (1975) alkalmam volt bemutatni a spanyol Matteo Cerezo "Megkötözött Krisztus" cimű képét és a restaurálása során (1973) alkalmazott ujrend- szerű feszítőkeretet. Ezúttal, élve a lehetőséggel, újból szólni szeretnék a témáról, mert úgy gondolom, hogy a problémakör változatlanul időszerűnek tekinthető. Az alábbiakban néhány adalékkal kívánom a korábbi beszámolót kiegészíteni.

De mielőtt részletesen ismertetném az általunk létrehozott megoldást, röviden tekintsünk vissza a feszítőkeret múltjára. E téren a külföldi szerzők viszonylag kisszámú leírása jelenthet támpontot. Tanulmányaikból az derül ki, hogy az ékelhető feszítőkeret bizonyíthatóan csak a

XVIII. század második felében jelenik meg. Van olyan adat is, hogy már a XVII. századi Hollandiában alkalmazták, de ez elszigetelt jelenség lehetett. Mindaddig csupán a mereven egybeépített, több-kevesebb gonddal kialakított egyszerű fakeret szolgálta a képvásznak tartását. Érdekes példaként említhetem Velazquez "Las Meninas" cimu kompozícióját, amelyen a festő az előtérben éppen egy festés alatt álló, nagyméretű vászonkép hátoldalát mutatja, hitelesen szemléltetve annak szerkezeti felépítését. A XIX. század már jelentős változást hozott, mert a csapolás és az ékelhetőség sokféle megoldása látott napvilágot. Különösen a század végén és azt követően, elsősorban Franciaországban, Olaszországban és Németországban, A változatok fő típusát illusztrálja Gustave Courbet "A forrás" cimű képén alkalmazott keret, amelynek levételét, az utóbbi időben végzett restaurálása során, általános leromlása indokolta. A technikai-mechanikai probléma maradéktalan megoldása a bő választék ellenére tovább váratott magára. 1950 után a korábbiaknál behatóbban foglalkoztak a kérdéssel. Ekkor már a restaurálással foglalkozó intézetekben folyt a kutatás, eredményeként magas technológiai színvonalon létrehozott kereteket alkalmazhattak.

Visszatérve a múzeumunk területére, ahol az idők folyamán számos műtárgyat volt alkalmam kézbe venni, azt tapasztalhattam, hogy az olyan

XIX. század előtti vászonkép, ami eredeti felépítésében maradt fenn - azaz dublirozatlanul, első feszítőkeretével - ritkaságszámba megy. Ilyen volt S. J, Reynolds "Hughes tengernagy arcképe" cimű festménye. A bemutatott részlet a jellegzetes angol harántszövésű vásznat és a kovácsolt szegekkel rögzített keretsarkot mutatja. Meg kell jegyeznem, hogy a fára festett képek között aránytalanul nagyobb számban találhatók érintet127