Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Pomózi István: Festett famennyezetek és berendezések restaurálása
A torony felöli "L" alaprajzú karzat 1793-ból való. Az 1834-es mennyezet alatt a templom sokszögzáródásu részén 1835-ben karzatot építettek a mennyezettel azonos stílusban (8. kép). Ebben az esetben nem kis gondot okozott annak eldöntése, hogy melyik festett felületet mutassuk be, mivel mindegyik a maga jellegzetes stílusát figyelembevéve igen szép, értékes munka. Az 1834-es mennyezeti festés megtartása mellett döntöttünk, mivel az 1834-es festékréteg eltávolításának, vagyis az 1793-as festés feltárásának eredménye kérdéses volt. Az egységes belső' kép is ezt kívánta, mivel jobb ha a karzat és a fölötte lévő mennyezet is azonos stílusú. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba betelepített mándi (Sza- bolcs-Szatmár megye) református templom (épült 1787-1790) festett famennyezetének és berendezésének restaurálása során a bejárat felett lévő nyugati karzat kazettás mennyezetének egy részén az egyszínű kék festés alatt egy jóval korábbi, gazdag motivúmú festést fedeztünk fel. Hasonló motívumokat találtunk, de erősen megkopva, töredékesen a templom betelepítését megelőző bontáskor az egyes ereszdeszkákon is. A régi motívumokkal díszített festett famennyezeti elemek a korábbi templomból valók, melynek anyagát az új templom építésekor felhasználták. A mennyezetrész rokonságot mutat a gyügyei református templom 1767-ben festett mennyezetével, A restaurálás során a mennyezetrészről az egyszínű kék, az 1780-as évek végéről származó festés és annak alapozásának eltávolítása vegyszeres és mechanikus utón sikerült. A korábbi mennyezetrészek hordozókeretre felerősítve, kiegészítve, kazettalécekkel felosztva külön múzeumi tárgyként kerülnek majd bemutatásra a templom belső terében. A karzat e hiányzó mennyezetrészét uj deszkákkal pótoltuk - festése az egyszínű kék mennyezet alapján készült - az eredeti kazettalécek felhasználásával. A famennyezetek vonatkozásában van olyan emlékanyagunk, ahol egy korábbi templom festett famennyezetét a később épült templomba beépítették. Erre igen jó példák a restaurálás alatt lévő Baranya megyei adorjási, valamint a restaurálásra kerülő patapoklosi (patai) református templomok festett asztalosmunkái. Ezeken a helyeken egyértelmién láthatók a másodlagos beépítés nyomai (L. XXX. tábla 2. kép), vagyis az, hogy eredetileg nem ide készültek. Az Árpádkori településű Adorjás mai református temploma 1836-ban épült. Az "L" alaprajzú karzatának mennyezetén, ha jól megnézzük, akkor alig észrevehetően, de látható a másodlagos beépítés. A karzat, valamint a szószékfeljáró alsó részének borítására is festett kazettaelemeket használtak (L. XXX. tábla l.kép). A karzat festett famennyezetének, valamint az egyes berendezési tárgyain a Mózes-szék mellvédlapján, a szószéken, a hangvetőn, a padok mellvédlapjain a festékréteg alatt egy korábbi festést találtunk. Mind a két festés sajátos jellegű. Azokon a helyeken, ahol lehetőség van, ott mind a két periódus bemutatását tervezzük. Az 1794-ben épült patai református templom torony felőli oldalán lévő karzatán egy másodlagos beépítésű festett kazettás famennyezet egy része látható. A festett famennyezet fennmaradó többi elemeit a karzat- feljáró lépcső alsó és oldallapjának kialakításához, valamint a festett 123
