Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Pomózi István: Festett famennyezetek és berendezések restaurálása
POMÓZI István Festett famennyezetek és berendezések restaurálása A műemléki munka keretében a pusztító idő sürgetésére az utóbbi években előtérbe került a festett famennyezetek és berendezések restaurálása. A középkor óta szokásos a templomok, lakóépületek, közösségi létesítmények belső terét sik famennyezettel lefedni. A sík festett fameny- nyezetek funkciója kettős, - a puritán egyszerűséggel kialakított meszelt falu tér dekorativ térlezáró dísze, - valamint a régi hagyomány szerint az építészeti tér értelmezője is. Műemléki értékű festett famennyezetekkel hazánkban a XVII. század közepétől kezdve találkozunk, a megmaradt emlékek nagyobb része a XVIII. században és a XIX. század első felében készült. A festett famennyezetek, a berendezéseket képező padsorok homlok- és oldallapjai, a fakarzatok mellvédlapjai, a papiszékek (Mózes székek), a szószékek, a hangvetők és az urasztalok összessége alkották a festett templombelsőket, melyeket a "festő asztalosok" készítettek. Az emlékanyagunkat ismerve, megállapíthatjuk, hogy a népi jellegnek megfelelően az öröklött - hagyományos formák sok helyen nagyon erősen uralkodtak, de természetesen a nagy művészet stílusváltozásai is hatottak a mesterekre. A formakészlet kialakításában a mesterek egyéni ízlése is érvényesült. A "festő asztalosok" által képviselt stílusnak is vannak korszakai, ezeket is érintik a különböző stílusváltozások, a változások különösen jelentősek a XVIII. -XIX. század során. A festett famennyezetek és berendezések három évszázadon át uralkodóvá váltak, elsősorban a falusi templomépítészetünkben. Festett asztalosmunkákat ma nagyobb számban inkább református templomokban találhatunk, de a múltban általánosan elterjedtek voltak. A világi emlékek az életszínvonal emelkedésétől, a változó divattól függően túlnyomó részben elpusztultak, a meglévőek pedig közösségi, illetve magángyűjteményekben, mint múzeumi tárgyak találhatók meg. A katolikus templomokban kevés nyomuk maradt, mivel a katolikus egyház jobb anyagi helyzete következtében az időtállóbb kő- és téglaboltozatok kiszorították a templomokból a festett famennyezeteket, a berendezések területén pedig az idegenből szerződtetett műbútorasztalosokat, faszobrászokat részesítették előnyben a provinciálisabb stílusú festő asztalosokkal szemben. A festett motívumok változatosak, de az egy korból származó anyag egy része egy területen belül rokonságot mutat. 113
