Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kastaly Beátrix: Új segédanyag a hírlapok restaurálásához

1975 novemberében a Chinoin Mikrobiológiai Kutató Laboratóriumához fordultam, miután megtudtam, hogy kísérleti célokra oL - amilázt állítanak elő, kereskedelmi forgalomba azonban nem kerül. Kisebb mennyiséget a kísérletekhez rendelkezésemre bocsátottak, és Útmutatással láttak el a használatáról is. Ezt követve, az eredmények igen jónak bizonyultak.

A felragasztott "javító" papirt meleg vízzel való fellazítás után lehúzzuk, de az alatta lévő keményítő réteghez nem nyúlunk. A lapokat egy másik áztatómedencébe vagy tálba tesszük át. Miután valamennyi - egyszerre munkába vett - lap átkerült ide, 40-50°C-os csapvizet (pH=7,2) engedünk rájuk, hogy a viz ellepje a lapokat. A lapok számától és a rajtuk lévő keményítő mennyiségétől függően cl -amilázt teszünk a meleg vízbe (20 laphoz, amelyeken néhány csíkban vagy foltban van keményítő, 1 gramm amiláz elegendő). Igen fontos, hogy a viz hőmérséklete ne csökkenjen 35°C alá, mivel ez esetben az amiláz elveszti aktivitását. Ezért hasznos, ha ehhez a művelethez állandó hőmérsékletet biztositó áztató medencével rendelkezünk. Ha ezt a szempontot és a 7 körüli, azaz semleges pH- értéket betartjuk, akkor anélkül, hogy a keményítőhöz hozzányúlnánk, az enzim hatására néhány perc alatt teljesen lebomlik, és eltűnik a papírról. Természetesen keveréssel, a lapok mozgatásával gondoskodni kell arról, hogy az enzim a lapok közé bejusson, elérje a keményítőt. A folyamat során semmiféle mechanikai vagy vegyi károsodás nem éri a papirt, és a legkisebb keményítő mennyiség sem marad vissza. Az enzim maradványait folyó vízzel öblítjük ki. Annak bizonyítására, hogy a keményítő teljes mértékben eltűnt a papírról, 100°C fokon, 30-40 atmoszféra nyomáson szivópapirok között szárítjuk ki a lapokat. A régi módon leáztatott lapok - a rajtuk maradt keményitőnyomok miatt - hidegen és a kézi prés nyomására is hozzáragadtak a szivópapirhoz, mig az enzimes u- ton bontott keményítőből valóban semmi sem marad; a fenti száritás után a legcsekélyebb ragadás sem tapasztalható. A keményítő eltávolításáról meggyőződhetünk a jód-indikátoros próba segítségével is. Amennyiben a papír egy kevésbé látszó részére cseppentett kálium-jodidos jódoldat megkékül, még van keményítő a papíron és folytatnunk kell az enzimes kezelést. Ha a próba negativ, a keményítőt sikerült teljesen eltávolítani.

Természetesen nemcsak az újságpapírok javítása- és restaurálása során, hanem minden olyan esetben sikeresen alkalmazható az amiláz, amikor a keményítő eltávolítása a cél (pl. lapokból összeragasztott könyvtábla szétáztatása).- 225