Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szelényi Károlyné: Múzeumi tárgyak védelme lakk- és festékanyagokkal

Trinátlakk, Akrollakk, Erzollakk, Rezisztánlakk, Nitrolakkok, Poliészterlakkok, Szuprénlakk. A fafelületek védelmére alkalmas legkorszerűbb védőanyagok a Xilamon és a Xiladekor, nem képeznek a fa felületén réteget, hanem beszivódnak a fába. A XILADEKOR: pigmentált, és igy az időjárás viszontagságaival szemben is védelmet nyújt. Speciális hatóanyagtartalma miatt a rágcsá­lók, gombák stb. ellen is kitünően véd. Színes, áttetsző, a fa felületén réteget nem képző anyag, beszivódik a fába. Ezáltal a faanyag megtart­ja eredeti szerkezetét, és színen sem változik sokat. További előnyei, hogy a fa előkezelést-esiszolást, pácolást nem igényel, felújítása csiszo­lás és maratás nélkül végezhető el. A XYLAMON: impregnáló alapozó, amely fokozott mennyiségben tar­talmaz gombák és kártevők elleni szert. A fa felületén szintén nem ké­pez réteget, beszivódik a fába. Előreláthatólag 1976. harmadik negyedé­vétől gyárt a BUDALAKK egy aeroszolos kiszerelésű szuirtót is. A falfelületek festése A vakolt felületeket a viz,a nedvesség, a levegő szennyezései, gőzök és gázok károsíthatják. A behatolt viz alacsony hőmérsékleten megfagy, de kivirágzásokat is eredményezhet. A vakolat erősen alkálikus, szivóképes és könnyen morzsolódik. Felületét nem szabad erősen lezárni, lélegzé­sét meggátolni. A vakolatrétegek általában lúgos kémhatásunk, ami kihat a festékbevonatok tartósságára is. így pl. elszappanosithatják a kötőanya­gokat, a pigmentált készítményekben színváltozásokat, egyes esetekben foltosod ást, kivirágzásokat okoznak. Ezért gondosan meg kell választani mind az alkalmazandó pigmentet, mind pedig a kötőanyag típusát. Termé­szetesen eltérőek a követelmények a belső és a külső falfelületek ese­tén. A festést a falfelület megfelelő előkészítése előzi meg, amely egy­részt kőművesmunkából, másrészt felületelőkezelésből áll. Külső felületekhez, homlokzatokhoz csak irreverzibilis filmképzők alkal­masak, elsősorban mész, vizüveg, és diszperziós festékek. Ilyenkor a pigmenteknek is fényállóknak kell lenniük, ezért főképp az ultramarin, vas-oxidok, ki'ómoxidzöld, titánfehér jöhet számításba. Külső felületeknél a vizállóság a fő követelmény. Az épületek külső védelme évszázadok óta meszes festéssel történt. Zömében okkersárga színben, mivel az alkal­mazott vasoxid-sárga pigment miatt egyedül ez bizonyidt tartósnak. A műanyag diszperziós festékek megjelenésével megnövekedett a színválasz­ték, a gépi berendezések bevezetésével leegyszerűsödött a feldolgozás. 220 -

Next

/
Thumbnails
Contents