Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Balázsy Ágnes: Felületaktív anyagok
Kémiai szerkezetük alapján megkülönböztethetünk anlonos, kationos, amfoter és nem ionos felületaktív anyagokat. A felületaktiv anyagokra jellemző, hogy molekulájuk nem szimmetrikus. Tartalmaznak legalább egy olyan csoportot, amelynek affinitása vagy a poláris felületekhez (hidrofil rész) és egy olyat, amelynek a nempoláris felületekhez van affinitása (hidrofób rész). A felületaktiv anyagokat molekuláik hidrofil része alapján a következő csoportokra osztjuk: I. Anionos (anionaktiv) anyagok: funkciós csoportjuk disszociációjakor a felületaktivitást hordozó szerves ion negativ töltésű. anionos tenzid Hidrofil csoportjuk alapján megkülönböztethetők: a) karboxilcsoportot tartalmazó vegyületek (szappan) b) szulfátok c) szulfonátok d) egyéb hidrofil csoportot tartalmazó vegyületek. Hidrofób szénláncuk alapján az anionos anyagok lehetnek alifásak vagy alifás-aromásak. II. Kationos (kationaktiv) anyagok: funkciós csoportjuk disszociációjakor a felületaktivitást hordozó szerves ion pozitív töltésű. A kationaktiv vegyületekben (néhány kivételtől eltekintve) az ionos tulajdonságot nitrogénatom biztosítja. A szénlánc szerint lehetnek alifásak vagy alifás-aromásak. l‘J5 kationos tenzid Ili. Amfolitok: nevüket onnan kapták, hogy vizes oldataikban amfoter tulajdonságnak. Savakkal és lúgokkal egyaránt sót képeznek. Nem tartalmaznak hosszú, alifás szénláncot, de polárisak, hidrofil és hidrofób molekularészeik vannak. amfolit
