Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Lente István: A falképrestaurálás művészi kérdései
Lente István: A FALKÉPRESTAURÁLÁS MŰVÉSZI KÉRDÉSEI A műtárgyak helyreállítási folyamatában együttesen érvényesülnek történeti és esztétikai szempontok, s a védelem, a fizikai értelemben vett megtartás követelményei. E tényezők vizsgálata a restaurátori munka lényegét érinti. Amikor az esztétikai faktor vizsgálatára vállalkozom, nem kerülhetem el, hogy a többi szempont szerepét is megpróbáljam körülírni. A történeti megismerés fontosságát felesleges hangsúlyozni. A történeti érték megbecsülése a művészeti alkotásokat, mint minden emberi produktumot, a történeti kutatás tárgyává avatta. A történetiség kritériumai azonban csak lassan tisztázódtak, és még lassabban jutottak érvényre a restaurálási gyakorlatban. Ma már egész tevékenységünk keretét ez a szempont határozza meg, s igy a restaurálás maga is - ha nem is a kívánatos és lehetséges mértékben - részese a történetkutatásnak. Sokszor azonban a kutatás tempója teremt olyan helyzetet, amelyben a védelem eszközei és lehetőségei elégtelennek bizonyulnak. A történetkutatás azonban nem nélkülözheti a dokumentumot, s a történeti megismerés nem pótolhat a művészeti értékek elvesztéséért. A falképek jó állapotban való megtartása - konzerválása - ezért minden más szempontot megelőz, és a restaurátori tevékenységnek elsőrendű feladata. A falképet alkotó anyagok szilárdságát és ellenállóképességét lehetséges javítani, de a konzerválás lehetőségei korlátozottak és önmagában nem biztosíthat kielégítő védelmet. A falképeket ugyanis nem lehet kivonni a környezeti tényezők hatása alól, a környezeti tényezők javítása utján biztosítható csak a valóban eredményesebb védelem. Mindenekelőtt az épületek nedvesség elleni védelmét kell megoldani. A szükebb és tágabb környezet védelme alapvetően természettudományos és műszaki kérdés. A tudományos kutatásnak kell feltárnia a falkép anyagainak tulajdonságait, a rongálódások okait, az ellenállóképesség növelésének lehetőségeit és a restaurálást megelőző történeti kutatással együtt megalapozni a kezelést. A természettudományos kutatás eredményeinek bekapcsolása a hazai műemlékvédelem szolgálatába sajnálatosan ma sem kap elegendő súlyt. A művészeti emlékek természetesen nemcsak különféle kutatási területek tárgyai, elsősorban esztétikai, művészi értékek hordozói. Az esztétikai szempontnak e- zért szerepet kell játszania minden olyan beavatkozásban, ami a falképet érinti. A restaurátor azonban az esztétikai értéktől nem teheti függővé beavatkozásának a minőségét, a szakmai-etikai követelményeknek minden esetben maximálisan kell megfelelnie. Annak megítélését, hogy milyen fokon valósul meg ez a követelmény a restaurálás során, megnehezíti, hogy a beavatkozás esztétikai minősége a végső eredményben sokszor nehezen választható szét a mü saját kvalitásától. A természettudományos alapokon végzett konzerválás, a gondos kézműves munka és az esztétikai követelmények különleges feladatot rónak a restaurátorra, sokféle képesség együttes jelenlétét kívánják. A restaurátornak kell elvégeznie a művészeti emlékek gyakorlati kezelését, a kutatásban csak olyan mértékben kell 12
