Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Drexler Tiborné: A réznek és ötvözeteinek korrózióvédelme a múzeumi gyakorlatban

szennyezőit, s a szabadtéri műalkotásokra rakódó porok összetételét. Megállapították, hogy a nagyvárosok levegőjében keletkezett porlerakódások mintegy 30 százaléka mészpor, amely kén-dioxid jelenlétében gipsz alakjában kristályosodik ki. A fejlődő kristály roncsolásokat idéz elő a szobrokban. A bronzszobrokra lerakódó porban gumit is találtak, amely a gépjárművek gumiabroncsainak kopásából származik. A kipufogógázokkal együtt távozó ólom-tetraetil kopogásgátlőból ólom jut a porba, továbbá vas-hidroxid és kvarc is. A korrózió elvékonyithatja a réz vagy bronz műalkotásokat, de jelentkezhet rajtuk foltosodás is. Előfordul, hogy a korróziós termékek felpuposodnak és leválnak a felületről. A Közlekedési- és az Öntödei Múzeumban módom nyilt a rézből és ötvözeteiből készült tárgyak korrózióvédelmének tanulmányozására.

Egy precíziós aranygyűrű bokoröntvény nátrium-dikromátos pácolás, öblítés és szárítás után Cuprilon inhibitor oldattal lett beecsetelve. Az egy év után megtartott szemlén kiderült, hogy az ecseteléssel végzett pácolás után a korróziós gócok rejtve ugyan, de megmaradtak.

Bronz plaketteken polirpaszták hatását próbáltam ki, a Cuprilon alatt. A legszebb fényt az eredetileg krómvédőnek gyártott import polirpaszta adta, de egy év alatt irizálás keletkezett. Más plakettekre speciális lakkot vittem fel, egyes darabokat pedig kiegészítő védelem nélkül láttam el polirpasztázott felülettel. Egyik kombináció sem eredményezett sikert; sötétedés, sz infuttatód ás jelezte a polirpaszták összeférhetetlenségét a Cuprilonnal. E megállapítást alátámasztják azok a plakettek is, melyeknél bebizonyosodott, hogy nemcsak a Cuprilonos, hanem a szilikonolajos védelem is összeférhetetlen a hazai és import polirpasztával történő elő- fényesitő kezeléssel.

Egy szárnyashajó sárgarézöntvény-csavar egyik leveléről lemaratott lakk fennmaradt a mikrolunkeres felület parányi réseiben. A tárgy elmozdítását súlya nem tette lehetővé. Más körülmények is szűkre szabták a mikrofelszinbe beépült szerves maradékok eltávolításának lehetőségét, amire a konzerváláshoz megkívánt tiszta sárgarézfelület biztosítása érdekében lett volna szükség. Ecseteléses pácolás, amire az említett körülmények miatt rákényszerültem, nem fejthette ki a kivánt hatást és a konzerválás végrehajtása után hamarosan megmutatkozott a fogyatékos előkészítésnek tulajdonítható sikertelenség.

Ismeretes, hogy az iparban alkalmaznak jó hatékonyságú szereket elöregedett lakkok eltávolítására. Az alapjukról el nem mozdítható múzeumi daraboknál azonban gondot jelent a környezet megvédése e maró hatású anyagoktól.

Legalább ennyire fáradságos munka a lakkoldószerek maradékainak tökéletes eltávolítása. Ha tehát meg akarunk szabadulni ettől a ma már korszerűtlen felületvédelemtől, a munkát feltétlenül megfelelő műhelyben vagy a szabadban célszerű elvégezni. A régi lakkozás eltávolítása után a kímélő pácolást ionmentességig történő ellenőrzött öblítésekkel kell végezni. Több mázsás vagy terjedelmes tárgy esetén a fémtisztára hozott felületre frissen kell rávinni a Cuprilont.

Áramelosztó sínek polirozásához hazai és külföldi polirpasztákat használtunk, majd konzerválásukat Cuprilonnal, egy szilikonolaj-féleséggel és lakkozással végeztük.

A tárgyat leszerelve, fémtisztára pácolva magasfényre hoztuk, majd ionmentességig való öblítés után leszáritva Akrilán lakkal bepermeteztük. Ha a leszerelés nem oldható meg, akkor mechanikus módszerrel kell fényesre csiszolni, alkohollal tisztára törölni, és ezután végezendő el az Akrilános beszúrás.

117