Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Báthy Géza: Kerámiatárgyak ásatási felvétele

Báthy Géza:

KERÁMIATÁRGYAK ÁSATÁSI FELVÉTELE

A kerámiatárgyak jelentős része a talajnyomástól és a talajvíz mechanikai-kémiai hatásaitól repedezetten, de épségben kerül napvilágra az ásatásokon. A csomagolás, szállítás, mosás, szárítás után mégis többnyire töredékként jutnak a restaurátor munkaasztalára.

Az eredetileg ép edények darabokra hullása nemcsak a kerámiatárgyak hitelességét, állagát és külső megjelenését rontja, de nagymértékben növeli az amúgy is túlterhelt restaurátorok munkaráfordítását. Egyben maradnak a kerámiák, ha az ásatáson az alábbiak szerint járunk el:

1. Az edényt - a feltárás, rajzolás és a fotózás után - helyéről még el nem mozdítva, körkörös irányban, a peremétől az aljáig kreppesitett nátronpapir- szalaggal körülpólyázzuk, hogy a palást egész felületét beborítsa a rugalmas papirpólya.

2. Az altalajról óvatosan felemeljük, és a kerámiára függőleges irányban is rácsévéljük a papirpólyát, hogy mindenütt feszesen tartsa az edényt.

3. Egy gipszpólyát néhány percre vizes tálkába teszünk, majd miután átnedvesedett, a fölös vizet enyhe szorítással kinyomjuk. Ezután a papirpólyával boritott tárgyra rátekerjük a gipszpólyát. A csévélés irányát állandóan változtatjuk, hogy az egész felületet befedje legalább egy-két réteg gipszpólya.

Nagyobb edényre folyamatosan második, esetleg harmadik pólyát is rácsévélünk, hogy a kialakított védőburok gipszanyaga egyszerre szilárduljon meg.

4. A gipsz kötése után a tárgy csomagolható és szállítható. A múzeumban a restaurátor erősebb ollóval (ötvös lemezolló), vagy kacor tipusu szikével választhatja le a vékony gipszburkolatot, majd a papirpólyát is eltávolítja.

5. Először az edény külső oldalát tisztítsuk meg. Gyenge megtartás esetén a kerámia külső felületét a szokásos impregnáló oldatok valamelyikével itassuk át. Csak ezután távolítsuk el a földet az edény belsejéből. Ezt mosással, vagy nedvesítéssel, ovális gipszkanál segítségével végezzük. Óvatosan, nehogy a belső felületet megsértsük, és az edényben esetleg található csontocskák stb.

se kerüljék el figyelmünket. Ezeket is gondosan tisztítsuk meg, konzerváljuk, és csatoljuk a kerámiához a feldolgozás részére. Szükség esetén a belső felületet is átitathatjuk. Amennyiben az edény egykori tartalmáról analitikai vizsgálat készül, az edény belsejéből - középről, az oldalfal mellől és a fenekéről - továbbá a külső felületéről földmintákat veszünk és teszünk félre.

A sorrend szükség esetén megfordítható. A repedezett falu edényt megtisztíthatjuk és konzerválhatjuk először belülről, mivel a pólya a szájnyílás kivételével szilárdan összefogja. Ezután következhet a pólya levágása és a kerámia külső falának kezelése.

A módszer alkalmazása igen egyszerű. Nem igényel sem különleges ismereteket, sem folyékony vegyszerek, oldószerek szállítását és a terepen történő alkal- 104 -