Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hervay Istvánné: A Bécsi úti páncéltöredékek restaurálása

Hervai Istvánná

A BÉCSI-UTI PÁNCÉLTÖRELÉKEK RESTAURÁLÁSA

I.

A római korban a Bécsi ut mentén temetők helyezkedtek el, amelyek rendszeres feltárása a múlt század közepén indult meg. A volt Viktória-téglagyár helyén az lS61~ben végzett ásatások során gazdag leletanyaggal rendelkező temetőt tártak fel. A. 14. sz. sirban, feltehetően egy római katona halotti diszeként, pikkelypáncél (lorica squamata) töredékeit találták meg. A téglaboritásu sirban a csontváz mellkasi részénél elhelyezkedő páncéltöredékek mellett, egy nyakrészénél letörött, 10 cm magas gömbhasu üvegpoharat is találtak. Parragi Györgyi közlése szerint, mind a sir tájolása, mind a sirban talált leletek, késő római temetkezésre vallanak.

II.

Római kori páncélfajták

A katonaság fegyverzete a római időkben is rendeltetése szerint, védelemre és támadásra tagozódott.

Támadófegyverek: kard (gladius), tőr (pugio), dárda* (pilum), valamint a legrégibb római lándzsa, a hasta.

Védőfegyverek: sisak (cassis v. galea), páncél (lorica), lábvért (ocreae), pajzs (scutum).

A lorica (páncél) mind a nehéz-, mind a könnyűfegyverzetű katonák fontos felszerelése volt, a hát és a mell védelmét szolgálta. Elődje a görög eredetű thorax studios.

Pajtái:

1. Bőrpáncél. A lorica legegyszerűbb formája, testhez álló, combközépig érő, ujjnélküli kabát, amely alsó részén egy vagy több csikoan végződött. Gyalogosok és lovasok egyaránt viselték.- 75 -