Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

ton-t használtunk, amit 90 $ alkohol és 10 $ viz keverékében oldottunk fel. Ezután a tárgyat ammóniás kálium-karbonátban tisztitottuk. Tisztitás során az in- krusztálé fémsók kioldódtak, a textil lejött a felületről (2. kép), és némileg meg is puhult. Mielőtt a textilt leválasztottuk volna, természetesen fényképezéssel rögzítettük helyzetét az edényen. Tisztitás után az edényt a már előzőekben leirt módon kiegyengettük, végül kiegészítettük Kallocryl CP g és Duracrol keverékével. így megfelelő szilárdságot tudtunk biztosítani a kiegészítésnek, ugyanakkor jelentős mennyiségű Kallocryl t tudtunk megtakarítani. Ez azért volt fontos, mivel a Kallocrylhoz nehezebb huzzájutni és drágább is a Duracrólnál, A felületet poliamil-metakriláttal konzerváltuk. Erre már jól ragadt a Bedacryl, amivel a textilmaradványokat helyükre visszaragasztottuk. (3.-4. kép)

Ha jó és szép munkát akarunk végezni, meg kell ismerni az uj anyagokat, de nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a velük kapcsolatosan megkívánt egészség- ügyi szabályokat is megismerjük. Tudomásul kell venni, hogy jobbára egészségre ártalmas, vagy mérgező anyagokkal kell dolgoznunk. Ha ezt tudjuk, és betartjuk az előirt szabályokat, a legnagyobb biztonsággal dolgozhatunk. Az előbb tárgyalt anyagok jellemzését tehát nem hanyagolhatom el.

Toxikológia

1. Metil-metakrilát

Szembe jutva azonnali gyulladást és ödémát okoz, ez azonban néhány nap múlva elmúlik. A metil-metakrilát belélegezve a legveszélyesebb. A légzőutakat és a nyálkahártyákat ingerli. Nagy mennyiségben máj- és vesebetegséget okoz. A tüdőt is kárositja, de ez gyógyithatő.

Fémtárgyak restaurálása- 67 -