Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása
lóvászonnal. Külön ki kell emelnem a kaparóval (saber- ral) valé megmunkálást. Ezt a szerszámot elhasznált fűre szreszelőkb 61 magunk is elkészithetjük. A reszelő jé acélból készül és igy alkalmas, hogy finom élet köszörüljünk rá. A köszörülést minél kisebb köszörűkével csináljuk, mert a három lapot homorúra kell készíteni és minél homorúbb a lap, annál finomabban fog a saber. Az éleket úgy is lehet köszörülni, hogy a vége ne legyen hegyes, hanem tompa és iveit: az ilyen szerszámmal az eredeti részek megsértése nélkül a legkisebb helyekre is be lehet férni. Célszerű a simitólemezek élét is a munkadarabnak megfelelő formára köszörülni. Ezzel sokkal többféle variációt lehet elérni, mint az előbbi szerszámmal, azt viszont sokkal sokrétűbben lehet használni. A szilikon negatívokat ne dobjuk el használat után, mert esetleg más munkánál is fel lehet használni. A kiegészítés stílusáról annyit kell megjegyeznünk, hogy ebben az esetben sem lehet előre meghatározni, hogy a kiegészítés felülete milyen legyen. Ha úgy döntünk, hogy az inkrusztált felületet kell utánozni, akkor lehet úgy is eljárni, hogy negatívot veszünk a tárgy mindkét oldaláról, és azt a kiegészítendő helyre téve, a kettő közé öntjük a gyantát, vagy úgy is, hogy az egyik felületet öntjük az alsó negatívra, és felülről csak rányomjuk a felső felület negativját. Mindkét esetben fontos, hogy a negatívok pontosan feküdjenek a tárgyon, mert ellenkező esetben a kiöntött gyanta felületét újra meg kell munkálni. így nem érhetjük el azt a célt, hogy a korrodált felülethez hasonlítson a kiegészítés. A pontos illeszkedés annál is inkább elérhető, mert - mint az előbbiekben említettem - a gyanta Fémtárgyak restaurálása- 62
