Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása
türelmet és hozzáértést követel, megfelelő gyakorlat nélkül ne kezdjünk hozzá, mert a műtárgy vallja kárát. 3. Kiegészítés Csak a kiegyengetett vagy eleve ép tárgyakat szabad kiegésziteni. A torzult forma esetleges, ezért ha a tárgy valamely oknál fogva nem egyengethető ki, jobb ha kiegészitetlen marad. Kivételt képez, ha a kiegészítés a tárgy védelmét szolgálja, vagyis a további romlását, a gyenge részek letöredezését akadályozza. Gyakran a tárgy annyira gyürődött, hogy a kémiai tisztitószerek sem férnek hozzá korrodált felületéhez. Ebben az esetben az összeérő felületeket faszerszámokkal feszítsük szét annyira, hogy a tisztitószer hozzáférhessen a lemezek közé szorult korróziós termékekhez. Az egyengetést csak tiszta felületű tárgyon végezzük, mert a felületen maradt korrózió belenyomódik a felület be. A fémek kiegészítése korábban eléggé elhanyagolt területe volt a restaurálásnak. Használható eljárásokra csak az utóbbi években akadtunk. Előbb megfelelő ragasztóanyagot kellett találni, és a régi konzerválószereket újakkal felváltani. A paraffin és cerezin egyéb, másutt tárgyalt hibájuk mellett megakadályozzák a korszerű kiegészítő és ragasztóanyagok tapadását a fémekhez. A lágy forraszok nem használhatók, mert egyrészt a vasat nem lehet igy forrasztani, a réz- és ezüsttárgyak nál pedig a forrasztás nyoma nem esztétikus. Másrészt nem célszerű, hogy idegen fémet vigyünk a már amúgy is meglehetősen rongált eredeti felületekre. Ilyen esetben elektrokémiai romlás is kezdődhet a forrasztás helyén. A keményfórraszók alkalmazásánál az a probléma, hogy a forrasz olvadáspontja közel esik a kiegészítendő anyaFémtárgyak restaurálása- 56 -
