Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása
Szalay Zoltán A RÉGÉSZETI EREDETŰ FÉMTÁRGYAK RESTAURÁLÁSA A fémtárgyak restaurálása több munkafázist ölel fel. A tisztítás utáni első munkafolyamat az egyenge- tés, amelyet sokszor nem lehet teljesen szétválasztani a konzerválástól. Előfordul ugyanis, hogy már a tisztítási eljárások folyamán némi egyengetést kell végezni, hogy a nehezen hozzáférhető részeket is megtisztíthassuk. Általában csak olyan tárgyak egyengetéséhez fogjunk hozzá, amelyek már teljesen mentesek a korróziótól. 1. Egyengetés Az egyengetéshez csak akkor kezdhetünk hozzá, ha 1. megfelelő szerszámok állnak rendelkezésre; 2. a restaurálandó fémtárgyat olyan állapotba hoztuk, hogy anyaga kibirja ezeket a műveleteket. Az egyengetés szerszámai fából készülnek. A legjobban a gyertyánfa és a bodzafa vált be. Nemcsak az ütőszerszámnak, hanem az alátétnek is fából kell készülnie. A finomabb munkáknál ügyelni kell arra is, hogy a szerszámok felülete hibamentes legyen. E célra alkalmassá tehetjük eszközünket, ha felületét bőrrel vonjuk be. Bizonyos esetekben felhasználhatók a keménygumiból készült szerszámok is. A fémtárgyak egyengetését azért nem szabad fémszerszámokkal végezni, mert az alapanyagban maradandó nyomokat hagyhatnak, és méretükben is változásokat idéznek elő. Lényegében az ilyen kímélő eljárás teszi lehetővé, hogy - az eredeti kikészitési technikára - a restaurálás után is következtetni tudjunk. Ha az eredeti jeleket fémszerszámokkal megsemmisítjük, a tárgy kultúrtörténeti értéke jelentősen csökken. A másik veszély a fémszerszámok használatánál az, hogy a tárgy anyaga vissza- 51 -
