Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Janovich István: A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkamódszerei

A kukoricaszár teljesen esetleges népi épitőanyag.

A Felső-Tiszavidék tájegységben felépült botpaládi juh- hodály szalma héjazata kukoricaszár kévéken nyugszik.

K.XIV.A./l. Xylamonos mártás (mint K.III.)

K.XIV.A./2. Tetőlécekre taposott szalmafedés alá

Xylamon hiányában a szétbontott és két végükön lazán újra összekötött kévéket az alábbi oldatba áztatjuk:

11 suly$ toluol 16 suly$ aceton 62 suly$ izopropil-alkohol 2 suly$ lágy viz 10 suly$ pentaklór-fenol Áztatási idő: 24 óra.

Az áztatást követően a kévéket szétbontva kell napfénynek kitett lehetőleg szélmentes helyen 5-6 napig szárítani. Ezután forgatás közben Eupol XP-t szórópisztollyal visszük fel az anyagra. (Lásd: K.VII.A./2.-S módszert . )

K.XIV.B. Közvetlenül a talajjal való érintkezés esetén

a. ) Talaj előkészítése: Gramoxonos permetezéssel (lásd: 37. képet).

b. ) Konzerválás: A kukoricaszár zsindelykonzerváló I. számú oldatában (pentaklór-f enol-nátrium + bórax. (Lásd: K.X.) 48 órás áztatás.

c. ) Szárítás: K.V.A./2. módon, a végnedvesség ellenőrzése nélkül egyhetes szárítással.

Szabadtéri múzeumok munkamódszerei

K.XIV. Kukoricaszár állagmegóvása- 329 -