Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Janovich István: A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkamódszerei

Szabadtéri múzeumok munkamódszerei

A Szabadtári Néprajzi Muzeum létesítményeivei kapcsolatos munkák

A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban az építményeket egymástól független csoportokban (néprajzi tájegységek) mutatják be, ahol jól tanulmányozhatók a különféle történeti, társadalomtörténeti és egymástól építészetileg, népmüvészetileg és a berendezés tekintetében is elkülönülő, eltérő gazdasági szinteket képviselő épületek.

Természetesen a szabadtéri néprajzi gyűjtemény nem kizárólag lakóházak, pajták, istállók, kamrák és ólak együttese lesz, hanem a népi iparra jellemző szélmalmok, vizi- és szárazmalmok, illetve kisipari műhelyek is helyet kapnak benne. A sort a népi építőművészet alkotta templomok, haranglábak és temetői sirjelek zárják. (5.)

Nem mellékes az eredeti domborzati viszonyok jellegét megközelítő terep és az arra a vidékre jellemző növénytársulások bemutatása. Ez utóbbi intézményünk egyik leghosszadalmasabb telepítési programja.

Az összetett feladatot a muzeológusok hajtják végre, akik az I. táblán látható vázlat szerint kijelölték azt az ország északkeleti területén található jellegzetesen egységes néprajzi területet, ahonnan a kiválasztott épületeket vagy azok hiteles másolatait a muzeum területére, az úgynevezett Felső-Tiszavidék tájegységbe behozták. A II. táblán, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Muzeum perspektivikus (azóta némileg módosult) vázlatterve látható.

Vizsgáljuk meg, hogyan is jut el egy épület az újraépítés stádiumába. Mindenekelőtt a muzeológusok bejárják a kijelölt néprajzi területet, s ennek során számba veszik a vidékre jellemző építményeket (azaz nemcsak a lakóházakat, istállókat stb., hanem a keritése298