Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: A szabadtéri falumúzeumok vályogvakolatának megerősítése

lyog leülepedik és az üveghengerben világosan elkülönülnek a vályog alkotórészei. Legalul a homok helyezkedik el, felette az agyagréteg, legfelül pedig vékony iszapréteg. Az üveghenger mellé tett mérőlécről számszerűen leolvashatjuk a homok-agyag arányt. A sok agyagot tartalmazó (20 io homokig) a kövér, a 60 i-nál több homokot tartalmazó vályog pedig a sovány. Egyik sem alkalmas építkezésre, mivel az első kiszáradáskor erősen zsugorodik és reped, az utóbbi pedig nem elég szilárd, könnyen morzsolható. A 20-40 io homokot tartalmazó sovány vályog a legalkalmasabb építkezésre.

A következő próbával a zsugorodást mérjük. A felhasználandó vályoghoz egyre növekvő térfogatban homokot keverünk. Téglákat formálunk a vályogból, és elsimitott felületükön egy 20 cm hosszú egyenes szakaszt jelölünk meg. Körülbelül két hét szükséges ahhoz, hogy a vályog sulyegyenlőségig száradjon (ezután súlya a levegő relativ nedvességtartalma szerint ingadozik). Száradás után megmérjük a 20 cm-es szakaszt. Ennek hossza a száradás és a zsugorodás miatt kisebb lesz az eredetinél. Minél nagyobb a'homoktartalom, annál kisebb a zsugorodás. Azt az összetételt fogadjuk el a vályogvakolat készítésére alkalmasnak, amelynek homoktartalma a lehető legalacsonyabb, de zsugorodása 2 i alatt marad, vagyis azt jelenti, hogy a téglán megjelölt 20 cm-es szakasz nem zsugorodott 19,6 cm-nél rövidebbre. A gyakorlatban a vályog soványitására töreket, pelyvát, szecskát, salakot és sok más anyagot használnak, de a mésszel való nemesítésre csak homokkal soványitott vályog alkalmas.

Ezzel a kísérlettel meghatároztuk a vályog és a sovány it óanyag , a homok arányát tetszőleges térfogategységben (liter, m^, vödör) kifejezve,

Vályogvakolat- 292