Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Dobosi Viola: Utószó Vértes László: Az abszolút időrend meghatározása a tudományban c. müvéhez
T. Dobosi Viola UTÓSZÓ Vértes László 1961-ben foglalta össze a régészetben alkalmazható természettudományos kormeghatározási módszereket. Akkor, amikor a radioaktív anyagok sugárzásán alapuló eljárások széleskörű alkalmazásának első eredményei kikristályosodtak, s lehetőség nyilott összegezésükre. Az elmúlt időszak továbbfejlesztést, kritikát, uj módszereket eredményezett. 1972-ben jelent meg M.S. Tite könyve: Methods of Physical Examination in Archaeology. Ez a mü rendszerezi az ásatást megelőző terepmunkák, felmérések, anyagvizsgálatok mellett a tárgyak, lelőhelyek abszolút kormeghatározására szolgáló eljárásokat. Tite könyve alapján foglaljuk most össze az abszolút kormeghatározás jelenlegi helyzetét. A Vértes László dolgozatában említett eljárások tovább tökéletesedtek, bár lényegük nem változott. Kiegészítésképpen felsoroljuk, hogy a különböző eljárások használhatóságának határidejét Tite a következőképpen határozza meg: a szalagos agyag (varv) vizsgálatok. 14 ezer évig megbízhatók; az évgyűrűk alapján összeállított dendrokronológiai sor már 9 ezer évnél tart; az archec— mágneses mérések Európában i.e. 7000-ig, Közép-Amerlkában i.e. 2000-ig, Japánban i.e. 5000-ig használhatók. A fluorvizsgálatokon kívül elsősorban az obszidián eszközök felületén keletkezett hidratált réteg vastagságából lehet relativ kronológiai sort felállítani. Amíg azonban a csontok flucrtartalma elsősorban a fosszilizá- ció körülményeitől függ. nen pedig időtartamától, addig az eszközök felszínének kémiai változásait regisztráló módszerrel abszolút időrendi értékek is kiszámíthatók. Ugyancsak a felületek változásának vizsgálatával kísérelték meg időrendbe sorolni a középkori üvegeket.- 27
