Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: A szervetlen eredetű festékek azononositása cseppelemzéssel

Ez csak bonyolult előkészítő munka után valósítható meg, amellyel a réztől elválasztottuk, és feldúsítottuk a kimutatandó elemeket. Ezzel szemben a festékmintában a kötőanyagon kivül egy- vagy kétféle festék van csak. Mintánként csak három-négy ion fordul elő, és ezek többnyire nem zavarják egymás kimutatását.

Ezek után nézzük meg, hogyan történik a szervetlen festékek kimutatása. Szinek szerint csoportositva táblázatban foglaltam össze a gyakorlatban előforduló festékeket (4. melléklet). A festék képletén és felhasználásának idején kivül a táblázatból az is kiolvasható, hogyan viselkedik a festék az illető festékszinre előirt oldószerben. így oldódáskori viselkedésük szerint eleve elkülönülnek a festékek. Az oldószert úgy kell megválasztani, hogy az illető szinen belül ez az elkülönülés a lehető legnagyobb legyen. Ezért 2n HNO^-at használunk a fehér, a kék és a lila festékek oldására, mig a sárga, a vörös, a barna, a zöld és a fekete festékek legalkalmasabb oldószere a tömény sósav.

A fehér festékek esetén oldáskor a következőket észleljük:

1. A festék oldódik és gáz fejlődik a kréta (CaCOO^) és az ólomfehér (2 PbCO-j • Pb(OH^^esetében. A gáz szagtalan, tehát szén-dioxid. (A másik gáznak, ami egyes festékek oldásakor felszabadul, a kén-hidrogénnek, jellegzetes záptojás szaga van.) Az oldatból vagy ólom-, vagy kalciumionokat kimutatva határozhatjuk meg, hogy melyik a kérdéses festék.

2. A festék oldódik, de az oldódást nem kiséri gázfejlődés. így viselkedik a cinkfehér és a ritkán előforduló festékek közül a bizmutfehér. Az oldatból a cink-, ill. a bizmutionokat kell kimutatni, hogy a festéket egyértelműen azonosíthassuk.- 246 Cseppelemzés