Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Pitter György: Kiállítási üvegtárlók készítése és ragasztása

rész T-6-ot! Gondosan kell ügyelni arra, hogy a T-6-os komponenstől ne kerüljön az R-6-os műgyanta tároló edénybe, mert az egész mennyiség tönkremegy.

A ragasztóval vékonyan bekent, majd összeillesztett élek 48 óráig egymáshoz képest nem mozdulhatnak el. Célszerű olyan rögzítésről gondoskodni, ami az elmozdulást megakadályozza. A ragasztott élek közül esetleg kicsurgó, vagy kitüremkedő ragasztó utólag meleg szikével el- távolitható. Ügyelni kell arra, hogy a szike pengéje ne hatoljon a két ragasztott él közé, és a szike-pengével ne álljunk meg egy helyen, hogy az eltávolitandó ragasztómaradékon túlmenően a tcbbi fel ne melegedjék. A két üvegfelület közt a ragasztást ajánlatos szakaszosan végezni, vagyis a ragasztót "foltokban" vigyük fel az üveglapok közé, majd miután a ragasztó megkötött, egy újonnan bekevert ragasztóval a hiányokat töltsük ki. E módszerrel elkerüljük a ragasztó filmszerű elválását az üvegfelületről, abban az esetben, ha a felület egy pontján valamilyen okból lejönne a ragasztó az üvegről.

A megragasztott vitrineken az esetleges ragasztóhiányokat utólag is friss ragasztóval pótolhatjuk. A megkötött ragasztó enyhén sárgás szinü, áttetsző filmet ad. A még össze nem kevert két komponens használaton ki- vül hideg, száraz helyen tartandó. Ügyeljünk arra, hogy a már megbontott dobozokat azonnal légmentesen zárjuk le, és tegyük hűtőszekrénybe.

Az üvegragasztás eredményességének két másik döntő feltétele, hogy a ragasztáskor az üvegfelületek teljesen szárazak legyenek, és a munkahelyiség és az üveg hőmérséklete magasabb legyen 20°C-nál. Hideg időben az utóbbi két feltétel biztosítása előrelátást kiván, mert a hidegről melegre vitt üveglap csak lassan veszi át a

Üvegtárlók ragasztása- 234 -