Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Pitter György: Természettudományos gyűjtemények madár- és emlős preparátumainak tartós védelme Eulan alkalmazásával

mint táplálkozási méreggel történő kezelés - tár ez a módszer terjedt el a legjobban - szintén nem tökéletes. Egyrészt a mérgező hatás csak rágás esetén következik be, és a méreg felszívódásához bizonyos idő szükséges, másrészt az alkalmazásuknál számolni kell az arzén rendkívül mérgező hatásával. Az arzénnel kezelt preparátumok nemcsak a kezelés során, hanem később is magukban rejtik a mérgezés veszélyét, végül nem mosásállóak.

Mindezeket figyelembe véve olyan anyagokat kellett keresni, amelyek a magasabb rendű szervezetekre kevésbé vagy egyáltalán nem mérgezőek, és a kártételt teljes mértékben kizárják. Ilyen anyagok a riasztószerek (repel- lensek), amelyek a kártevőket távol tartják a velük kezelt preparátumtól. E ténynek a felismerése és gyakorlati megvalósitása a Bayer cég vegyészének, Ernst Mech- bachnak volt az érdeme, ő észlelte, hogy az un. Martius- sárgával (l,4-dinitro-naftol) festett gyapjutextiliákat a ruhamoly nem támadta meg.

Mivel a tárgyalt vegyület és a később előállított riasztószerek preparátumhoz kötődése analóg a színezékek kötődési mechanizmusával, szükségesnek tartom a színezékek szerkezete és kötődése közti összefüggéseket röviden áttekinteni.

A színezékek olyan telitetlen vegyületek, amelyek un. szinhordozó (kromofór) csoportokat és a szubsztrá- tumhoz való kötődést biztositó (auxokrom) csoportokat tartalmaznak. A kromofór csoportok határozzák meg a színezék szinét. Az auxokrom csoportok szerint megkülönböztetünk savas, bázikus és direkt színezékeket. Az alkalmazott szinezék jellegét a befestendő tárgynak megfelelően kell kiválasztani. A keratin tartalmú anyagok (gyapjú, toll, szőr) savas színezékkel festhetők.^

Preparátumok Eulanos védelme- 224