Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Pitter György: Természettudományos gyűjtemények madár- és emlős preparátumainak tartós védelme Eulan alkalmazásával

Pitter György

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYEK MADÁR- ÉS EMLŐS PREPARÁTUMAINAK TARTÓS VÉDELME EULAN ALKALMAZÁSÁVAL

A természettudományos gyűjtemények jelentős, ugyanakkor könnyen károsodó részét képezik a madár- és emlőspreparátumok. A kitömött állatok a legkülönbözőbb ártalmaknak vannak kitéve (fény, nedvesség, a levegő oxigén- tartalma), amelyek a szőrzet illetve a tollazat lassú fakulását idézik elő. Ezeket az ártalmakat azonban sokszorosan felülmúlja a növényi és állati szervezetek - egysejtűek, gombák, de főképp egyes rovarlárvák - által okozott kártétel.

A gyűjtemények legfőbb ellenségei a ruhamoly (Ti- neola biselliella Hum.), szőrmemoly (Tineola pellisnel- la), tapétamoly (Trichofaga taperella L.). A felsorolt rovarok egyedfejlődése 4 fázisban történik: pete, lárva, báb, imágó. Ezek közül a lárva okozza a preparátumokban a legnagyobb kárt. Még veszedelmesebb kártevők a muzeum- bogár (Anthrenus), a szücsbogár (Attagenus) és a szalonnabogár (Dermestes) génusokba tartozó fajok lárvái.'1' Az Anthrenus és Attanegus fajok a bőr külső részét, mig a Dermestes fajok a belső, húsos oldalát támadják meg a bőrnek. A rovarkártevők közé sorolható az ezüsthalacska (Lepisma saccharina L) is."1"

A lárvák kártételét a toll és a szőrzet kihullása, valamint a bőr szétporlása jelzik.

Az emlitett rovarfajok lárvái a toll, a bőr, és a szőr fő fehérje alkotórészét, a keratint támadják meg.

A keratin nagy mennyiségű, un. cisztinhidat tartalmaz, amellyel a fehérje térhálós szerkezetű, oldhatatlan és

p x

ellenállóképes lesz. A kártevő lárvák szervezete azonban olyan proteináz-enzimet választ ki, amely a ciaztin221